Kora ősszel újra Sólyomkőn
Mivel a Tátrába kedvezőtlen időjárási feltételeket jósoltak, ezért csak egy egynapos sziklamászást iktattunk be a hétvégébe. A választás a már sokat látogatott zempléni sziklacsoportra, a Sólyomkőre esett. Reggel hatra már tele is volt a kocsi, és Sanyi jóvoltából már gurultunk is a kövek felé. A Hejce feletti parkolóban már két kocsi állt, de még maradt hely bőven. Gyors összepakolás után indultunk a szép őszi időben felfelé. Jó tempóban haladtunk, és elsőként értünk a falakhoz. Néhány perc múlva Csoszi és sziklamászó ifjoncai is megérkeztek. Majd néhány út kimászása után újabb, öt fős debreceni csapat érkezett. Végül pedig Attiláék is befutottak, így ki is kerekedett egy szép tizenhét fős debreceni mászóalakulat.
Az alpesi és tátrai könnyű utakat leszámítva elég rég másztam. Így ezen a napon nagy célokat nem tűztem magam elé, pusztán arra voltam kíváncsi, hogy a már bejárt utak most hogyan mennek. A próba jól sikerült. Igaz minimális elölmászást hajtottam végre (Velorex, Moha és páfrány), de néhány, számomra nehezebb út (Turmix, Magnifico, Favágó) is kiment beleülés nélkül. Egyetlen új út volt a palettán, az Élmény egy könnyített variánsa Imi javaslatára. Egészen jól sikerült ez is.
A nap végén én teljesen elégedett voltam, jól esett a mozgás a sziklán. Az utazást Hejcén egy rövid időre megszakítottuk, majd sofőrünk jóvoltából fél 10 felé már itthon is voltam.
