A második csúcs, amit megmásztam télen a Radnai-havasokban
Reggel 6 óra előtt már pár perccel felébredtem, Sanyi úgy szintén. A fiúk még próbáltak volna pihenni, de a fény hatására ők is követtek bennünket. A reggeli tevékenykedésekkel, fürdéssel, reggelivel, pakolással elment az idő. A konyhában reggeli közben a szállásadónkkal elbeszélgetünk, majd fél nyolc körül elhagyjuk szálláshelyünket. Egy jó fél óra múlva megérkezünk a 25 km-re lévő Borsai-hágóba, ahol a kocsinkat leállítjuk az egyik menedékház elé. Itt gyorsan összepakoljuk felszerelésünket, egy-két fotót készítünk a koreai fiúval, akivel néhány percet beszélgetünk is, és negyed 9 körül elindulunk a célunk felé.
A kolostor mellett vezető utat követjük, majd tőle nem messze balra kanyarodva először lefelé, majd a fenyves irányába felfelé követjük az utat. Jól kijárt az út, ezért gyorsan tudunk haladni. A nagyon szép vezetésű úton jobbra a Máramarosi-havasokban, balra pedig a Radnai-havasokban gyönyörködünk. Az idő még nem túl biztató, a nap csak néhány helyen szűrődik át, és délről borús felhők gyülekeznek. De ez nem tart bennünket vissza, jó tempóban haladunk a folyamatosan ingadozó, de inkább lefelé tartó úton az Asztal-rét irányába. A Gargaló tömbje már indulásnál is látszott, menet közben pedig sorra bukkannak elő a Radnai csúcsok, a Lóhavas, a Galac, a Nagy-Tejes, a Puzdra és a Pietrosz csoportja, illetve a Máramarosi Torojága-csoport.
Az Asztal-rétet szűk másfél óra alatt érjük el, itt rövid öltözködés, felvesszük a vízhatlan nadrágokat. Közben egyre jobb idő lesz, a nap sorra megsüti a környező csúcsokat. A néhány perces pihenő után megbeszéljük a további utat. Eldöntjük, hogy nem a nyári utat követjük, hanem az előttünk lévő 1905 m-es csúcsot célozzuk meg. Erről térkép szerint szinte szintben kell majd átmenni a Gargaló-nyeregbe. A gerinc követése egyrészt biztonságosabb is, másrészt az előttünk lévő csapat nyomot taposott, melyben sokkal könnyebb lesz haladni. A csúcs elérése sokkal könnyebb volt, mint a tegnapi napon, a hóállapota gyorsabb haladást eredményez. A csúcs közelében a csúcsra nem direktben, hanem kissé a nyugati oldalba kikerülve jutunk fel. Itt a biztonság kedvéért felvesszük hágóvasainkat, illetve előkerülnek a jégcsákányok is. A csúcsra, amely talán a Lóhavas nevet viseli, két óra alatt jutunk fel. Fent a jutalom egy szép körpanoráma, kezd kibontakozni a főgerinc vonala. Tovább haladva a gerinc felé, egy fél óra múlva elérjük a Gargaló-nyerget. Itt újabb csúcsok fogadnak, most már teljes napsütésben. Keletre a Gargaló széles tömbje és a belőle dél felé haladó főgerinc csúcsai, a Boglya, a Hagymás, az Ember-tető, még délebbre pedig a Korongyos. Dél felé a távolban Borgói-hegység, nyugat felé pedig a főgerinc ismerős csúcsai.
A nyeregből majd közel 50 m szintvesztés után, a hópárkányokat elhagyva a Gargaló felé vesszük az irányt. Közel 300 m emelkedő vár még ránk a csúcsig. A nyomok eltűntek, az előttünk lévő csoport a Galac felé haladt tovább. Azonban sokkal kedvezőbbek a feltételek, mint tegnap. Mindezek ellenére nem haladunk gyorsan, többször megállunk mindannyian a felfelé vezető úton. Monoton, kitartó emelkedő. Többször úgy érezhető, hogy már ott a csúcs, aztán oda feljutva látjuk a következőt. Egy és egy negyedóra múlva, bő öt óra gyaloglás után fent vagyunk a csúcson. Jól eső öröm tölt el bennünket, a hétvégén csak sikerült egy csúcsra feljutnunk.
A csúcson egy újabb szertartás, Zsolti megkapja a Sátánt is megjárt Borostyán jelvényét. Majd csúcs-fotó, csúcs-csoki, és gyönyörködünk a tájban. Kelet felé kirajzolódik az Ünőkő felé tartó főgerinc kígyózó vonala, egy hónapja az Ünőkő tetején álltunk. Nem túl sokat időzünk, mert feltámadt a szél is, és dél felől erősen befelhőzik. Mire visszajutunk a nyeregbe (kb. egy óra alatt) már kelet felé is erősen felhős az ég, illetve észak felé Sárkány fölött is gyülekeznek a felhők, de minket süt még a nap. Bandi úgy dönt, hogy ő a nyári utat választja lefelé, mi azon az úton megyünk vissza, ahol feljöttünk. Visszafelé is felvesszük a hágóvasakat, amíg a rövid, de meredek firnes szakaszon átjutunk. Ezután pedig azt levéve, gyorsan, a csúcstól fél óra alatt elérünk a hegy lábához. A pihenőhelyen elkezdünk uzsonnázni, és néhány perc múlva Bandi is megérkezik. A rét felé indulva többször hátrafordulunk, és csodáljuk a naplementét. Majd az Asztal-réttől indulva a folyamatos emelkedő már nem esik annyira jól. Közben feljön a Hold is, ezért csak egyszer szakítjuk meg utunk néhány percre a kiindulási pontunkig, ahová közel 9 óra gyaloglás után térünk vissza.
Átöltözés után elfogyasztjuk a tegnapról maradt vacsoránk maradékát, majd leöblítjük azt egy kis villányi borral. Kocsiba szállunk, és már csak Zsoltinak maradt egy nagy feladat, Debrecenig 325 km-t le kell vezetnie. Az úton legalább ötször leállítottak a határőrök, egyszer szirénázva üldözőbe is vettük, de ettől függetlenül 11 után már kiszállhattam a lakásom előtt a kocsiból.
Az útvonal:
