Első többkötélhosszas utam
Többszöri egyeztetés után is csak hatan maradtunk az útra. Egy kocsiba sok, kettőbe pedig lehetne több ember is. Nem találtunk további vállalkozó kedvű társakat, de elhatároztuk, hogy így is megyünk. Pénteken négy körül elindult az első autó. A külön mozgásnak egy Mountexes mászócipő vásárlás volt az oka, ami még kiegészült egy Decathlonos látogatással is. Itt beszéltük meg a találkozót, és az elfogyasztott vacsora után fél 10 felé tovább is indultunk. Az utat egyetlen jelenet, egy baleset zavarta meg. Körmend előtt kb. 20-30 km-re, éjfél után, az úttól balra lévő parkolóban egy pihenésre megálltunk. A rövid szundítás után már fél hét körül tovább is gurultunk. Körmenden a vásárlás után megreggeliztünk, majd a kocsikat tele tankolva folytattuk utunkat. 11 körül megérkeztünk a Rote Wand parkolójába, ahol már elég sok kocsi volt.
Rövid pakolás után indultunk is a Röthelstein sziklái felé. Az erdei úton Csoszi helyismeretének köszönhetően rövid idő alatt megközelítettük a beszállásokat. Az aznapi program szerint Dávid és Tündi az Elfengartent (5-), Gabi és Maya a Michelangelot (6-), mi pedig a Postlerweget (4+) vettük célba. A beszállásnál felvettük a sisakokat, és egy kis "képzés" keretében megismertem a legfontosabb dolgokat, a mászás menetét. A felszerelések felvétele után amíg Csoszi, mint elölmászó kialakította a standot, addig én a kötelet átforgattam. Néhány perc és Csoszi el is indult az első kötélhosszban, én pedig alulról biztosítottam. Mivel ezt a jól járható tanuló utat választotta nekem, így hamar felért az első standba. Majd a megtanult menetrend szerint (standépítés - standoltam, kiveszem a biztosító eszközt - kivettelek, kötelet felhúzza - indulhatsz, kikötöm magam a standból, elhelyezem az eszközöket, felkészülök az indulásra - indulok, felkészül a biztosításra - biztosítok) elindulok felfelé. Jól megy a mászás, nagy fogások, jó lépések vannak. Mászás közben szedem a közteseket, elhelyezem magamon. Majd felérek én is standba, biztosítom magam egy szorító nyolcassal. Ismét elhelyezem a biztosítóeszközt, átadom az eszközöket, majd indul a következő kötélhossz. Tempósan haladunk a falon, néhol pedig a járóterep még gyorsabbá teszi az utat. Szép idő van, jól megy a mászás, elégedettnek érzem magam. Nem kell megerőltetnem magam, nyugodtan figyelhetek a mászásra. Néha gyakorlom a reibung technikát, és a 30-40 m-es szakaszokat könnyű teljesítenem. Az utolsó, (4+)-os kötélhossz sem okoz nehézséget, és így 2-2 és fél óra alatt már ott vagyunk a kiszállásnál. Örülök, mert nem okozott semmi nehézséget az első többkötél hosszas utam, tökéletes tanuló út. Mire elrendezzük felszereléseinket már Dávidék is ott vannak, együtt várjuk Gabiékat. Eleinte jó időben napozunk a füves részen, de időközben feltámad a szél, és egyre hidegebb lesz. Szeretnénk, hogy minél hamarabb felérjenek, de az ő utuk jóval nehezebb volt, mint a miénk. Maya is most mászik először több kötélhosszas utat, meg is jegyezte, hogy egyszerűbbel is lehetett volna indítani. De probléma nélkül megérkeznek ők is. Közben az idő eltelt, nem tudunk többet mászni sötétedésig, ezért elindulunk balra lefelé a beszállóhelyig, ahol a zsákjainkat hagytuk.
Mire visszaérünk a parkolóba már csak néhány kocsit látunk. Pakolás után pedig elindulunk az ungersdorfi, családias kemping felé. A gyors sátorállítás után a vacsora készítésén fáradozunk, majd annak elfogyasztása után viszonylag hamar, 10 óra körül visszavonulok. Elég fáradtnak érzem magam, nem sokat aludtam az előző napokban.
