Minden kezdet nehéz...
Reggel hatkor csörgött az óra, de nem volt egyikőnknek sem kedve felkelni, pedig tíz órát aludtunk. Lassan azért kikászálódtunk az ágyból, és csak elkezdtük a reggeli tevékenységeket. Péterék közben már javában készültek aznapi túrájukra, a Baranecre. Mi meglehetősen nyugodtan készülődtünk, reggeliztünk, pakoltunk. Majd fél 9 felé elköszöntünk a házigazdáktól, és indultunk is volna. Csak a kocsi nem akart, az aksit nem lehetett életre kelteni. De szerencsére Milos ezen is tudott segíteni. Elszaladt egy barátjához, közben kaptunk egy-egy kávét is, és 9 óra után pár perccel már indulásra kész volt a kocsi.
Kikérdeztük Gábort mit gondol a mai programról? Debrecen vagy eredeti terv? Szerinte egy óra utazás után nem fog bennünket ilyen meglepetés érni. Végül is biztosat nem mondott, de ez bőven elég volt, hogy menjünk. 10 óra körül már a parkolóban állt a kocsi. A biztonság kedvéért a hágóvasat és a hótalpat is elraktuk, majd elindultunk. A bejáratnál fejenként egy eurot legomboltak rólunk, és mehettünk is.
Egy csúcs, amit érdemes felkeresni
Az eredeti terv szerint a tervezett körtúrát az óra mutató járásával ellentétesen tettük volna meg, így rövid időn belül jobbra kellett volna letérnünk. De olyan jó tempóban (és kissé figyelmetlenül) haladtunk, hogy a táblával is jelzett kereszteződést - ami a bejárattól ~150 m-re volt - elvétettük. Később kiderült, hogy nem túl nagy baj, mert így is nagyon szép volt az út, ráadásul talán még könnyebb is. Egy idő után már gyanús volt, hogy elhagytuk a kereszteződést, de teljesen nyugodtak voltunk, hisz’ a körtúra fordított irányból is teljesíthető. Egyébként a nyáron és ősszel zsúfolásig telt út most szinte kihalt volt. Kemény, de nem jeges hó fedte az utat, a fák a friss havazástól nagyon szépek voltak, no és a kibontakozó táj sem volt elhanyagolható. Egy-két helyen igen jó kilátás volt a Tengerszem-csúcsra, a Tátra-csúcsra, a Molnárra, a Gerlachra.
Egy szűk fél óra alatt értük el a RówieÅ„ Waksmundzka felé vezető piros utat. Ha lehet innen még szebb volt az út. Sokkal keskenyebb ösvényen haladtunk az erdőben, de a taposott nyom nagyon jól követhető volt, minden nehézség nélkül. Innentől kezdve már nem tévesztettük el az utat, köszönhetően annak is, hogy a Tátra ezen része is igen jól táblázott. Az út egy részén a fiúk meglepődtek, hogy az előttünk lévő völgybe leereszkedve kissé sok szinte vesztünk. Félelmüket erősítette az is, hogy ezen a szakaszon turistajelből nem volt sok, egy darab sem. De a térképet megnézve megnyugtattam őket, jó helyen járunk, előttünk a Waksmundzka-völgy van, ahol az utunk keresztül vezet. A pataknál, a hídon rövid ebédszünetet tartottunk, majd haladtunk tovább. Menet közben érdemes volt többször is hátrafelé pillantani, mert sorban bújtak elő az ismerős csúcsok: a Jég-völgyi tömbje, a Hó-csúcs, a Zöld-tavi, a Vörös-tavi és a Fehér-tavi csúcsok, illetve a Bélai-Tátra ormai is egyre szebben látszottak. De előttünk jobbról is már megjelent az erdővel fedett csúcsunk néhány sziklatömbje.
Panoráma a Bélai-Tátrára
A RówieÅ„ Waksmundzka-hoz érve a tábla 25 percet írt a csúcs elérésére, ami a vlóságban majdnem a fele volt. Felérve a sziklákhoz a felhők ránk telepedtek, elzárva az amúgy pazar kilátást. Ezt kissé sajnáltuk, de mive már menet közben szépen kibontakozott a táj, ezért akkora csalódás nem ért.
A csúcson kissé megpihentünk, és pár perc múlva kezdtek láthatóvá válni az ormok a felhők mögül. Izgalmas volt, ahogyan egyre jobban megmutatta magát a táj. No, és ha nem is fehőtlen kék háttér előtt láthattuk szeretett hegységünket, de igazán szép panorámával ajándékozott meg a hegy bennünket. Egy szűk háromnegyed órát maradtunk fenn Imivel. Csodáltuk az előttünk lévő látványt és azonosítottuk a kibukkanó csúcsokat, völgyeket, gerinceket.
Panoráma a GÄ™sia Szyja-ról a Vörös-tavi-csúcstól a Markazit-toronyig
A hegy túloldala jóval meredekebb volt. A Rusinova-rétre leérve - ami tiszta időben szintén nagyon szép kilátóhely - jobbra kanyarodtunk a kék jelzés mentén, és a következő elágazásig szinte szintben haladtunk ezen. A következő, utolsó szakasz a parkolóig szintén elég meredek volt, néhány csúszás is előfordult, de ettől függetenül jól haladtunk.
A parkolóhoz visszaérve megállapítottuk, hogy egy igen szép, levezető túra kerekedett ki a mai napból. Zsolti jóvoltából egy újabb halusky-sör kombináció következett. Majd ezután már csak Gábornak kellett dolgoznia, hogy épségben hazaérjünk. Köszönet mindkettőjüknek érte!
