Az első komoly többkötélhosszas utam
Reggel 6 órakor megszólal a biológiai vekkerem, kimászok a sátorból, és a reggeli szokásos menetrend következik. Lassan mindenki előkerül, és reggeli közben az aznapi utak tervezgetése folyik. Nyolc előtt sikerül elindulni, így már kilenc körül ott vagyunk a beszállóhelyeinken. A délelőtti program szerint mi is és Dávidék is a Michelangelot (6-), Gabiék pedig az Eldoradot (6+) választották. A már megtanult módon felkészülünk a mászásra, biztosításra, és Csoszi el is indul az első kötélhosszban. A kötélhossz két harmada körüli (5+)-os résznél keresgetnem kellett a jó fogásokat, lépéseket, de végül is sikeresen túljutottam ezen a szakaszon. A következő kötélhossz egy újabb (5+)-os résszel indult, egy áthajlás alatt kellett végighaladni, majd mellette elhaladni. A következő, ezekhez képest pihentető kötélhossz után a negyedik kötélhosszban volt az első (6-)-os rész. Nem sikerült elsőre kimászni, lábam lecsúszott, elvesztettem egyensúlyom, és néhány métert, amennyit nyúlt a kötél, visszaestem majdnem a kiindulópontba. Összeszedtem magam, és újból elindultam, de le A0-áztam. Ezt követően viszont már jól ment a mászás ebben a kötélhosszban. Majd ismét egy pihentető kötélhossz következett, melyet egy újabb nehezebb kötélhossz követett. A fele körül, egy (5+)-os áthajlás alatti, és azt kikerülő út volt a nehézség, de itt már megtaláltam minden fogást, lépést, így sikeresen teljesítettem ezt is. Majd egy újabb pihentető és egy nehezebb kötélhossz jött. Ebben a (6-)-os táblamászásban az előző nap gyakorolt reibung lépéseket alkalmazva sikerült felérnem a következő standba. Az utolsó kötélhossz elején egy (5)-ös szakasz nehezítette az utat, de hosszú végtagjaimnak köszönhetően ez már nem okozott nehézséget. A kiszállásnál a szokásos kézfogás jól eső érzéssel töltött el, mert ezért az útért már komolyabb teljesítményt kellett nyújtanom. Igaz sokat lehet még fejlődnöm, de jó, hogy már idáig is eljutottam egy szűk másfél év alatt.
Dávidék elég jó tempóban követtek bennünket, így nem kellett sokat várni arra, hogy ők is felérjenek a szikla tetején lévő füves részre. Egy kis csoki és narancs elfogyasztása, és az élmények megosztása után visszatértünk az út aljára, ahol Gabiékkal találkozva pihentünk még egy kicsit.
