Egy újabb megmérettetés télen a Mátrában
Már a hét közepétől igen rossz időt jeleztek hétvégére: 0 óra napsütés és erős havazás, nem túl nagy hideget és szelet. De ez a csapat elhatározásán semmit nem változtatott, hiszen így az igazi a Téli Mátra. A cél ugyanaz, mint eddig is volt az L-es táv, 34,1 km és 1238 m szintemelkedés. Végül öten maradtunk a Sanyi kocsijában, Zolcsi megfázása miatt lemondta a kihívást. Ricsiék a barátaikkal tartanak, ők az eggyel kisebb távot nézik ki magunknak, amit sikeresen teljesítenek.
Reggel negyed ötkor kimegyek a ház elé, ekkorra beszéljük meg a találkozót. Közel egy negyedóra múlva megérkezik az Opel, közben volt időm havat lapátolni is. Gyöngyös előtt 30 km-re elkezd enyhén havazni, majd egyre erősödik. Jó időben érkezünk meg, mert szinte a legközelebb álltunk meg most is az épülethez. Átöltözünk, kitöltjük a nevezési lapot és 7:52-kor elindulunk az útra.
Már Mátrafüreden is van hó, igaz nem túl sok, kb. 10 cm. Az előttünk indulók már kitaposták az utat, így elég jól haladunk. Induláskor elfelejtettük a hátizsákokra rátenni az esővédőt, ezért pár perc múlva megállunk, és megtesszük. András viszont tovább megy, ezután csak az ellenőrző pontnál érjük utol. Lassabban haladunk mint tavaly, de azért elég jól tempózunk, sok embert leelőzünk, bennünket pedig csak a futók hagynak el. Lajosházán nem sokat időzünk, megeszek egy almát, iszok egy kis teát. Mikor megérkezünk az ellenőrző pontra András megy is tovább, én ekkor látom utoljára az úton. A következő szakasz nekem nem tartozik a kedvenceim közé, több mint 8 km 500 szinttel. Sanyi viszonylag hamar el is megy, megpróbálja Andrást utolérni, de vállalkozása reménytelen. A lányok egy jó darabig mögöttem mennek, de egy helyen, ahol csokit eszek megelőznek. Aztán beérem, és ismét megelőzöm őket. Mire beérek a második ellenőrző pontra igen fáradtnak érzem magam. Nem esett jól a folyamatos havazás. A szint több mint fele meg van, de távolságban még nincs. Itt egy hosszabb pihenőt tartok, kolbász, csoki, tea. Közel 20 perc múlva indulunk tovább. Sanyi szerint, ha csak ilyen tempóban haladok, akkor kár volt eljönnöm. Meghallgatom, amit mond, de túlságosan nem izgat. Valóban, itt nem voltam kirobbanó formában. Galyatető határáig többé-kevésbé együtt haladunk, de onnantól elmegy ő is, vele is majd csak a célban találkozom. Igaz nem haladtam túl gyorsan, de már jobban érzem magam. Itt is csak néhány percet állok, csoki-tea. Egy helyen a jégen egy nagyot esek, a lábam kicsit meghúzódik a tavalyi sérülésem helyén. Bő negyedóráig csak nagyon lassan tudok menni, de aztán javul a lábam. Az erdészház utáni emelkedő elejénél egy pár percre megállok csokit és narancsot enni. Így az emelkedő nem esik túl rosszul, de azért nem vagyok itt sem gyors. A Csór-hegy oldalában gondolom végig a hátralévő részt, a szintidőhöz képest fél óra előnyöm van. 24 km-t gyalogoltam idáig még 10 van hátra. Eddig nem nagyon foglalkoztam, hogy mikor érek be, de itt elhatározom, hogy nem csúszok ki az időből. A Vörösmarty házig hozom a szintidőt, itt a megállóban a padon újabb pihenő, megeszem a megmaradt csokimat és teázok. Innentől együtt megyek egy "sorstárssal". Az utolsó emelkedő van már hátra, ami így nem esik túl rosszul. Egyre jobban érzem magam, visszatért belém az élet. A forrás előtti szakasz hozza a szokásos formáját. Tiszta jég az egész, a kötélnél hosszú sor áll. Majd a forráshoz való leereszkedés sem egyszerű, de megúszom esés nélkül. Pár percet javítok a szintidőn. Nem állok meg pihenni, mert egyre jobban vagyok. Magam is csodálkozom rajta, de jól érzem magam. Tudom, hogy ezen az utolsó, kicsit több mint 4 km-es szakaszon már csak le kell sétálni. Közben egy idős házaspárnak még térképhasználati "tanfolyamat" is tartok, és szinte meg sem érzem a távot, már lent vagyok Mátrafüreden. A cél felé közeledve találkozom Feri bátyóval, ő a nagy távon ment 6:15 szintidővel. Ügyes fiú! Majd még néhány száz méter és a szinte teljesen elázott füzetemet odaadhatom a szervezőknek. 8:22 az eredmény. Az eddigi legrosszabb, de mégis a legjobb Téli Mátrám. Másnap megnézem az eredményeket a neten. A férfiak közül az indulók 70,05%-a teljesítette szintidőn belül a távot, ezzel ez felkerült a második legnehezebb utak közé. A legnehezebb 2004-ben volt, akkor csak 68,63%-nak sikerült, amely között én is ott voltam, nekem az volt az első Téli Mátrám.
Végül, de nem utolsó sorban, minden tiszteletem Andrásé, aki közel 1 órával hamarabb ért a célba nálam.
