Egy újabb téli tátrai mászás (Sanyi barátom beszámolója)
Vasárnapra szép és nyugodt reggelre ébredtünk, a Zöld-tavi-csúcsra (Baranie rohy 2526 m) szerettünk volna feljutni, ezért már 8-kor a Zöld-tó jegén gyalogoltunk. A hó tapadós volt, ezért a túrabotokat csak később cseréltük fel a hágóvasra és a jégcsákányra. A Nagy-Papirusz-völgyben két kötélpartira osztva, az előző napon már megszokott módon óvatosan haladtunk. Sajnos Ricsit valamilyen influenza-szerű kórság leteperte, (nyilván azért, mert nem ivott eleget), egész nap betegen feküdt, ezért nem is jött velünk. Attila és Zsófi is külön utakon járt. Az idő előrehaladtával egyre szebben, egyre tisztábban tűntek elő az út két oldalán levő csúcsok. Balról a Wéber-csúcs (2513 m), a Késmárki-csúcs (2558 m), a Lomnici-csúcs (2632 m), a Téry-csúcs (2592 m), a Fecske-torony (2623 m), Déry-csúcs (2481 m), Német-létra, Réz-padok, míg jobbról a Karbunkulus-torony (2137 m), a Papirusz-csúcs (2436 m), Papirusz-torony magasodott. A hótaposást és a lépések kialakítását felváltva végeztük. Mellettünk egy-két terepsíző rendkívül vakmerő módon, mindenféle biztosítás nélkül haladt fölfelé. Egy - a szél által készített - hóüregben pihentünk néhány percet, és gyönyörködtünk az alattunk elterülő Késmárki-Fehér-víz-völgy és a Zöld-tó látványában. A pihenő után a Téry-horhosban (Baranie sedlo, 2393 m) haladtunk felfelé. Útközben csodáltuk a sziklákat, kiemelkedéseket. Bő három óra emelkedés után a hágó tetejéhez érve, annak hópárkányát átlépve a látvány kárpótolt minden eddigi fáradtságért. Egyszerűen lenyűgöző, felejthetetlen és elmondhatatlan volt. A távolban feltűntek az Alacsony-Tátra havas csúcsai, az alacsonyabban fekvő területek zöld sávja, a Nagyszalóki-csúcs (2452 m) ferde vonala és előttünk-alattunk elnyúló Kis-Tarpataki-völgy. Meleg volt, a nap vakítóan sütött és szikrázott a hó, a szél is jelentősen csendesedett. Egy rövid jobbra tartó harántolás után következett az utolsó emelkedő, de innen már látszott a Zöld-tavi-csúcs. Állandóan fényképezni, nézelődni akartam, legszívesebben kiszálltam volna a kötélpartiból, de nem tehettem. A hágóból mintegy fél óra alatt a csúcsra értünk. Az ég kékségét és az elénk táruló látványt nehéz lenne szavakkal leírni. Körbepillantva szinte valamennyi tátrai csúcs látszott. Wéber-csúcs, Késmárki-csúcs, Lomnici-csúcs, Téry-csúcs, Fecske-torony, Déry-csúcs, Kabrbunkulus-torony, Papirusz-csúcs, Papirusz-torony, Nagyszalóki-csúcs, Közép-orom, az Alacsony-Tátra vonulata, Jég-völgyi-csúcs, Gerlachfalvi-csúcs, Liptói-havasok, Vörös-tavi-csúcs, Fehér-tavi-csúcs, Bélai-Tátra, Késmárki-Fehér-víz-völgy és látszott a szállásunk, illetve túránk kiindulási pontja a Zöld-tó és a menedékház is. Nekem ez volt az egyéni magassági rekordom is.
Mivel még haza is akartunk érni, nem lehetett túl sokat időzni a csúcson. Hazafelé ugyanott mentünk. Az ereszkedés legalább olyan figyelmet igényelt, mint az emelkedés, sőt a hágóvasba tapadt havat szinte minden lépés után ki kellett ütögetni, különben elestünk volna. Délután 3-ra értünk vissza a házhoz.
Rövid szusszanás és ebéd, stb. után újra teljes menetfelszerelésre váltottunk és elindultunk a gépkocsi parkoló felé. A délutáni-napnyugta környéki fényviszonyok mellett különleges volt a völgy látványa. Este 6-ra értünk a kocsikhoz és éjjel 11-re mindenki haza, illetve ágyba került.
Így zajlott életem első téli, talán egy kissé embert is próbáló tátrai hétvégéje. Köszönet ezért mindenkinek. Ha beférek legközelebb is megyek (még akkor is, ha vezetem kell).
