Gutin-keresztezés
Tavalyi szilveszteri túránk után ismét a Gutin-hegység a cél, csak most a gerinc bejárása a Neteda-hágótól a Gutin-hágóig. Pontosan 5 órakor indulunk busszal a TÁG-os ODK-sokkal. Az útról: Érmihályfalva és Nagykároly között az út rendkívül rossz minőségű ismét, Szatmárnémetiig kissé jobb. Onnan viszont egészen jó. Ráadásul a Felsőbányáról Kapnikbányba felé kiinduló alsórendű (térképen fehérrel jelzett) út kissé keskeny, viszont egészen jó minőségű. Így a Neteda-hágóba minden nehézség nélkül feljutottunk. Fent nincs túl sok hely a busz megfordulására, de így hómentes állapotban megoldható.
A túrára fél 10 körül indul a 26 fős csapat, szép őszi időben, napsütésben. Kezdetben jól jelzett az út. Majd egy bal kanyarral egy fenyvesbe folytatódik a turistaút, melynek elején egyetlen jelzést sem látunk. Egy negyed óra múlva ismét csak érzés alapján lehet megtalálni az út folytatását. Szépen folyamatosan emelkedik az út az erdőben, és nemsoká' már átsejlik az erdőben utunk egyik célja, a Három Apostol első sziklatömbje. Kicsit feljebb ismét elég könnyű eltévedni, az út balra kimegy egy tisztásra, de az út szemben a gerincen a szikák között vezet. Ennek végében nagyon szép kilátópont van, egyre közelebb kerülünk az Apostolokhoz. Majd ismét kissé hiányos jelzésen de megtaláljuk az utat a hegy lábáig. Innen pedig jó kaptató következik. Többünknek az Oroszlán-vár emelkedőjét juttatja eszünkbe. Kiérve az erdőből már szinte karnyújtásnyira van a sziklaalakzat, de azért még le kell küzdenünk azt a pár tíz méter szintkülönbséget.
Felérve nagyon szép panoráma fogad. Közelben a Lápos lankásabb dombjai, távolban pedig a Cibles, a Radnai és Máramarosi-havasok csúcsaiban gyönyörködünk. Itt egy hosszabb pihenőt tartunk. Majd a szikla bal oldalán haladunk tovább, és így feljutunk az első és második csúcs közé. Most egyszerű, de télen havas-jeges körülmények között akár veszélyessé is válhat az út további része. A sziklákon könnyen haladva jutunk fel a második csúcsra. Lent, egy eddig nem látott sziklacsoport jelenik meg, amit a gyerekek cápafogaknak neveznek el. Innen leereszkedve a jelzett út a harmadik csúcs mellett halad el. Mi Zsoltival azonban felmegyünk ide is. Lefelé nem nehéz, de kissé kitett mászással (néhány lépés) lejutunk az úthoz. Ezután a Nagy-Gutin felé vezető út egy törpefenyves-borokásban vezet, ami hol derékig, hol mellközépig ér. Rövidnadrágban nem lehet túl évezetes ezen haladni. Most viszont kisebb nehézségek árán túljutunk. A táj viszont ebben a késő őszi napsütésben feledteti velünk ezt a kis kellemetlenséget.
Szűk három óra alatt érünk fel a Gutin 1443 m-es csúcsára. Itt újabb pihenő. A csúcsról szép körpanoráma van, megjelenik az út további része a Kakastaréjig, a távolban látható a Máramarosi havasokban a Pop Iván, a Radnaiban a Nagy-Pietrosz. Egy kicsit feltámad a szél, ezért folytatjuk utunk tovább a gerincen. Szép lassú tempóban, 40 perc múlva a Kakastaréjnál vagyunk, ami most kissé más arcát mutatja, mint télen. Jó melegen süt a nap, jól esik feküdni a fűben. Majd a falhoz is odamegyünk, és azt tapasztaljuk, hogy a sziklamászó utak teli vannak új, csillogó nitekkel, illetve egy tábla ismerteti az utak nehézségét is. El is határozzuk Zsoltival és Zolcsival, hogy tavasszal eljövünk ide a csapattal mászni. Visszatérve a többiekhez kedves nagybányai turistákkal találkozunk, majd beszélgetünk velük, felmerül egy Cibles túra lehetősége is.
A szikláknál töltött bő háromnegyed óra múlva indulunk tovább. Visszafelé tekintve nagyon szép a Kakastaréj az őszi színekben. A naplemente végét még épp elkapjuk. Kicsit itt is botorkálunk, mert a Magurát először jobbról akarjuk megkerülni. Már látjuk az autókat, de az erdei ösvény elfogy. Visszafordulunk, sikeresen megtaláljuk a helyes utat, igaz, már csak a fejlámpák fényénél. Végül délután öt óra körül fejezzük be a túrát a Gutin-hágóban. Ismét egy szép napot töltöttünk itt, de még szeretnénk máskor is ide visszatérni.
