Levezető túra a főgerinc szép kilátópontjára
Reggel nem kelünk korán. 7-kor ébredek fel, a többiek még alszanak. Nem tudok tovább aludni, ezért kimegyek és beszélgetek Tündiékkel. Mégsem jönnek túrázni, inkább az Oszterva valamelyik útját választják. Mátéék alkalmazkodnak a kiindulóponthoz és az időkerethez, a Kapor-csúcs mellett maradnak.
Mi este nem döntöttünk, nekem a Liptói-havasok valamelyik útja vagy a Kis-Viszoka megmászása a célom. Miután felkelt a csapat egyeztetünk, a Kis-Viszokát választjuk. Nem készülünk gyorsan, jóval 9 óra után hagyjuk el a házat, és elindulunk kiindulópontunk, Tátraszéplak (Tatranská Polianka) felé. A főút mellett nem sok szabad hely van a kocsinak, de Gabi még is talál egyet, elég közel a buszmegállóhoz. Összepakoljuk cuccainkat, amely az utóbbi túrákhoz képest nevetségesen könnyű: egy vízhatlan széldzseki, élelem és folyadék.
10 órakor indulunk el a zöld jelzésű úton. Látjuk a táblán a napi programunk szintidőit: a Sziléziai-házig 2 óra, a Lengyel-nyereg újabb 2 óra és onnan a csúcs még 45 perc. Kezdetben a műúton haladunk, gyönyörű idő van. Szerencsére jóval kevesebben vannak az úton, mint amennyi turistát tegnap láttunk a Tengerszem-csúcs felé haladni. A műútról letérve még a vihar által lepusztított terepen járunk, meglehetősen meleg van. Igaz, igen jó tempóban is haladunk. Betérve az erdőbe jóval kellemesebb lesz a klíma, de a tempón nem változtatunk. Az első kereszteződést, amely 1 órára van kiírás szerint, 35 perc alatt érjük el. Egy pár percet pihenünk, iszunk kicsit és felvesszük újból ritmust. Kellemesen csalódok ebben az útban, mert a vihar pusztítása miatt sokkal kietlenebbnek gondoltam. 1:15 alatt már a Sziléziai-háznál vagyunk. Itt egy kicsit hosszabb pihenőt tartunk, szép nyugodtan megreggelizünk (vagy ebédelünk?). Közben egy dunántúli, fiatal magyar párral beszélgetek, akik most voltak először a Tátrában. Egészen ködös elképzelésük van a Tátráról.
Egy szűk fél óra múlva elindulunk. A Felkai-vízesés mellett elhaladva megérkezünk a Virágoskerthez, de már hiába van jó idő, a virágok már érzik a közelgő telet. Következő megállónk a Karcsmar-folyosó torkolatában lévő Hosszú-tónál van. Mi eldőlünk a meleg köveken, és élvezzük az ősz utolsó napsugarait, de Ricsi barátunk noszogat bennünket, hogy szalad az idő. Kissé nehezen, de összekapjuk magunkat, és nemsokára a láncos részhez érünk. Elég sok ember van, ezért kihasználjuk a terep adta lehetőségeket, és a sziklán közelítjük meg a Lengyel-nyerget. A látvány meglehetősen szép, újabb csúcsok jelennek meg a túloldalon. Elég sok ember van már itt, ezért nem sokat időzünk itt. Innentől kezdve egy rövid szakaszon élvezetesebb, sziklásabb rész következik. Egyre szebb a kilátás: hátunk mögött a Gerlach tömbje a felvezető Martin-úttal, mögötte a főgerinc a Márta-csúccsal, a Ruman-csúccsal és Ganekkal, kissé mögötte a Déchy-csúcs és a Tátra-csúcs, a Tengerszem-csúcs és a Dénes-csúcs, mögötte pedig a Bástya-gerinc, melyen jól kivehető tegnapi csúcsaink az Elülső-Bástya és a Sátán. Előttünk az igen impozáns Vörös-pataki-torony a Kis-Viszoka függőleges letörésével, jobbra pedig a Kis-Viszokából kiinduló mellékgerinc a Szontágh-csúccsal és a Bibirccsel.
Jómagam kissé lassabban értem fel társaimnál, 4:15 alatt. Így aztán lemaradtam a Zsolti által is látott természeti látványban. A csúcson szélcsend van és süt a nap. Leülünk egy kissé félreeső helyen, és csodáljuk a körpanorámát. Egy kis kolbász, csoki és folyadék utánpótlás. Fekszünk a napsütésben és beszélgetünk. Délután 3-kor indulunk visszafelé, előtte még egy csúcsfotó.
Lefelé gyorsabban haladunk, csak néhány percre állunk meg egy-két helyen. A tömeg is jóval kisebb már, de ettől függetlenül még találkozunk emberekkel, akik felfelé indulnak. Hat óra előtt ismét a pakolóban vagyunk. Rövid öltözködés, pakolás és étkezés. Poprádon még teszünk egy kört Bandi kedvéért, majd elindulunk hazafelé. 11 óra után érkezünk meg házunk elé, és ezzel ismét véget ért egy szép tátrai út.
