A Bástya-gerincen I.
1/4 5-kor ébreszt a telefonom. Már egy kis ideje ébren vagyok, így nem nehéz kikászálódni az ágyból. Reggeli szokásos készülődés. A kilenc főnek kicsit keskeny keresztmetszet a fürdőszoba, de 1/4 6 előtt már indulásra készek vagyunk. Itthon még három lehetséges célpontot néztem ki: a Keleti-Menguszfalvi-csúcsot (I), a Csubrinát (I) és a Bástya-gerinc Bástya-katlani-nyereg és a Sátán közötti szakaszát (II, I). Mivel Sanyi, aki most gyengélkedni kényszerült és a Sátánra már nem akart feljönni, ezért ezt az utat ajánlom Zsoltinak. Persze meg azért is, mert úgy gondolom ez szebb mászással fog járni. Megállapodásunk szerint Ricsiék is és Máték is a csorba-tói parkolóba jönnek, és 3/4 6-kor már el is búcsúzunk tőlünk. Zsákunk most jóval könnyebb a múlt hetinél, viszonylag kevés ruha, egy kis kolbász, csoki, víz és a technikai felszerelések. Persze így is 10-15 kg között van.
Már pirkad, így fejlámpára nincs szükségünk. Induláskor még felveszem a vékony kesztyűt, ami később majd leszorul rólam. Kényelmes, de viszonylag gyors tempóban haladunk. Ezt nem is nagyon veszem észre, mert végigbeszélgetjük az utat. 1:15 alatt már a vízesésnél vagyunk. A térkép alapján innen is lehetne indulni, de a Felső-Fátyol-tó és a vízesés közötti padról is, mi emellett döntünk. Indulástól számítva másfél óra múlva térünk le jelzett útról. Átkelünk a patakon, és a kőemberekkel jelzett ösvényt követjük. A terep kellemes, jórészt füves, ami most nem csúszik. A kis domb mögött a nyeregbe vezető kőfolyosó felé vesszük az irányt, itt eltűnik az ösvény. Meredek terepen közelítjük meg ezt, de maradunk a kőfolyosó bal oldalán lévő füves területen, ezen biztonságosabban tudunk haladni. Igen meredeken emelkedik továbbra is az út, ezért többször megállunk egy kicsit szusszanni. A szintidőt öt perccel megtoldva, 1:20 alatt érünk fel a nyeregbe, ahol napsütés és pazar kilátás fogad. Mivel még nem reggeliztünk, ezért leülünk és nyugodt körülmények között szerzünk egy kis energiát a kolbászból és csokiból. Közben szemléljük a körülöttünk lévő tájat. Mögöttünk délre a habos felhők közül emelkedik ki az Alacsony-Tátra, balra a Szoliszkó-gerinc fut végig a völgy másik oldalán, jobbra a Menguszfalvi-völgy a felette és mögötte lévő ismerős csúcsokkal. Jól eső érzés nézni a múlt héten bejárt útvonalat, a Déchy-csúcsot és a Tátra-csúcsot. Aztán megpillantom a Simon-tornyot is, melynek megmászását a "kisebb" sérülések miatt elnapoltunk. Innen egészen más alakját mutatja, mint a Békás-tavi-katlanból. No és persze előttünk az Elülső-Bástya. Egy bő óra telik el a reggelivel, pihenésel, fotózással és a beöltözéssel. Közben átismételjük Zsoltival az út során alkalmazandó technikákat.
Két lehetséges útvonal van. Vagy a déli gerincet követjük (II) vagy megkerüljük azt (I). Nem tűnik veszedelmesnek a gerinc, ezért mindketten erre az útra szavazunk. Elolvassuk Gyula bácsi leírását:
"A nyeregből a gerinc sziklás felszökéséhez és sziklalépcsőkön fel a Malompataki-völgy felé tekintő fala alá. Ezen balra egy szűk, alacsony repedésben, és néhány lépcsőn fel a jobbra elhajló gerincre. Egy nagy táblán tovább a felszökés tetejére. Az ismét É felé továbbfutó gerinc közel egy magasságú bütykök sorozatából áll, amelyek többnyire meredek, 2-4 m-es falacskákkal törnek le. Az utolsó bütyökről le abba a csorbába, ahová balról a gerinc megkerülő út első szakadéka jön fel. Innen a gerincen a csúcsra (45 p).".
Induláskor nem kötjük össze magunkat, de már minden rajtunk van. Füves területen közelítjük meg a sziklákat, és könnyű mászással haladunk. A kőzet jó, nem törékeny. Egy kisebb toronyról, annak jobb oldalán mászunk le egy kis nyeregbe, ahonnan látjuk a másik, gerincet elkerülő utat. Szemben pedig a mi utunk, a gerincen vezető út. Itt összekötjük magunkat, kiépítem az első standot, sajnos nem igazán jó a terep hozzá. Néhány métert mászva találok egy jó repedést, és gyakorlom azt, amit múlt héten Csoszitól tanultam. Elhelyezek egy nagy hexet és kihosszabbítom azt. Nem sietünk, mert a szépségen túl gyakorolni és tanulni jöttünk. Élvezetes az út, napsütésben szélcsenden haladok tovább. Még elhelyezek egy biztosítást egy hevederrel, aztán többet az út könnyűsége miatt már nem. Feljebb járótereppé alakul az út. Már majdnem elfogy a kötél, amikor találok egy jó standhelyet. Viszonylag gyorsan kiépítem, és leszólok Zsoltinak, hogy indulhat. A párbeszéd hallhatósága igen korlátozott, igazán csak annyit hallunk, hogy mondott valamit a másik, de hogy mit, azt nem. Csak tudjuk a sorrendet, így aztán ennek megfelelően cselekszünk. Nem sokat halad Zsolti és nem tudom tovább húzni a kötelet. Mindegy, tudom, hogy valószínű most érkezett a biztosításhoz, szedi ki az eszközt. Kicsit sok idő telik el, nem tudom mit csinál. Aztán kiabálást hallok, de feszül a kötél. Nem értem mit mond, ezért visszaszólok. A hangfoszlányokból megértem, hogy engedjem vissza. De miért? No, mindegy. Mint később kiderült, leesett a hex a fűre, ezért ereszkedett vissza. Valamit megint kiabál, de nem érteni mit.
Sok idő telik el, majd elkezdem húzni a kötelet, ami most már könnyedén jön. Néhány perc múlva már Zsolti is a standban. Átveszem a felszerelést és indulok tovább. A gerinc következő szakasza enyhén emelkedik, ettől kezdve látjuk is és halljuk is egymást. Élvezetes, könnyed mászás. A lépésbiztonság és a szédülésmentesség alapvető feltétele az útnak. A következő hosszban csak egy-két hevederrel biztosítok. Nem haladunk gyorsan, több mint egy óra telt el a nyeregtől. A következő hossz eleje a "legnehezebb", egy kb. 3 m-es letörés, ezen mászok le. Nem nehéz, de figyelni kell. Utána egy kis tábla, majd a viszonylag széles gerincen folytatom utam. Újabb stand, jön gyorsan Zsolti is. A 4. kötélhossz előtt néhány percet elvett a kötelünk újraforgatása, és újra mehetek tovább. Újabb bütyökről történő lemászás, majd egyre kitettebb a gerinc. Az egyik szakasza igazán élvezetes, pengeélessé válik. Ezen áthaladva, még a csúcs előtti csorbába feljövő út előtt az utolsó bütyök, amiről lemászva járótereppé válik az út. Zsoltit a standból felbiztosítva felszedjük a kötelet, és a csúcsra már együtt megyünk fel. A Gyula bácsi által megszabott 45 perces időkeretet bőven átléptük. A 4 kötélhosszas biztosított és az elején és végén legalább egy-egy kötélhosszas szakaszt 2:20 alatt tettük meg. De nem idegeskedünk, még dél sincs. Végül is Zsoltinak ez az első ilyen jellegű útja. Időnk még bőven van, ráadásul eddig II-es volt az út, a további része már csak I-es. Gratuláció, csúcscsoki, öröm, hogy sikerült. Néhány panorámafotó és indulunk tovább. Jól látszik az út, amelyen tovább kell haladnunk. A Vörös-meder-csorbába tartjuk a szintidőt, negyedóra alatt lent is vagyunk.
A Felső-Fátyol-tótól a képen látható úton jutottunk fel a Bástya-katlani-nyeregbe...
... és a gerincen vezető út az Elülső-Bástyára, majd a Vörös-meder-csorbán keresztül a Sátánra
