Itt már többször jártam
Még nincs dél, és a Szentiványi-tónál vagyunk. Mivel időnk bőven van, ezért következő célként a Furkota-csúcsot célozzuk meg. A tó észak-keleti oldalán vagyunk, átellenben a turistaúttal. Mivel az ösvényt nem találjuk - ha egyáltalán létezik, ezért úgy döntünk, hogy a tavat jobbról kerüljük. Egyenesen megyünk, szintet nem akarunk veszteni, inkább emelkedünk. Pár perc múlva már a Lorenz-hágóba vezető sárga jelzésen vagyunk, ezen haladunk tovább. A hágó előtt nem sokkal, amikor a turistaút balra kanyarodunk, mi tovább megyünk a Furkota-csúcs felé. Innen már nem emelkedik jelentősen az út. Egy füves hát vezet fel a gerincre, onnan pedig már nincs sok hátra a csúcsig. Egy bő óra telt el, míg felértünk ide. A felhők mindenfelé gomolyognak, sok csúcsot már el is takar előttünk. De így szép. Voltunk itt már olyan időben is, amikor egyetlen felhő sem volt az égen, és a kristálytiszta levegőben gyönyörködhettünk az összes olyan csúcsban, amit innen látni lehet. Nem sokat pihenünk, mert egy újabb ismeretlen út vár bennünket.
