Csorbai-csúcs / Štrbský Štít

Szlovákia, Magas-Tátra

A leírásnál egy kicsit nehezebb variánson jutottunk fel a csúcsra

Már több hete beszéltük Sanyival, hogy jó idő esetén ezt a hétvégét a Tátrában töltjük. Persze az időjárás, mint idén már elég sokszor, átszervezte ezt. Szombaton egész nap szakadó eső várható, vasárnap viszont jó idő. Nem túl kedvező a helyzet, ezért hét közepén már úgy néz ki, lemondunk az útról. De mindkettőnk úgy érzi, ki kellene használni ezt az egy napot is. Így aztán pénteken mégis úgy döntünk, megyünk. Terv: szombaton munka után kiutazunk, vasárnapra pedig célként felvetődik a Csorbai-csúcs és a Koncsiszta is. Én a lábam miatt a rövidebb utat helyezem előtérbe, az első csúcsot.

Szombaton négy előtt már itt van Sanyi a munkahelyem előtt, és négy után pár perccel már gurul a kocsi a Tátra felé. Szerencsések vagyunk, jól tudunk haladni, az eső elvonult előttünk. Csak az Alacsony-Tátra körül érjük el az esőt, onnantól kezdve folyamatosan esik. De fél kilenc körül már Nova Lesnán vagyunk, elfoglaljuk a 7 euros (konyha, fürdőszoba) szállásunkat. Vacsora, fürdés, egyeztetés a következő napra. Négyre beszéljük meg az ébresztőt, és én már 10 előtt alszom.

A reggel a szokásos menetrend szerint zajlik, és 3/4 5-kor már elindulunk a kocsival. Még sötét van, de biztató az idő. Ahogyan közeledünk a Csorba-tó felé, látjuk, hogy emelkednek a felhők, és bújnak ki a hegyek. A Csorba-tónál már egész jó idő van, rövid pakolás után fél 6-kor elindulunk a hegyek felé.

Az összes felhő elvonult, teljesen tiszta az ég. Elég hideg van, én még egy vékony kesztyűt is húzok, amit az utolsó percben raktam el. Jól haladunk, egy óra múlva már a Fátyol-vízesésnél vagyunk. Közben, miután kiértünk az erdőből, fenséges látványban lesz részünk. A Poprádi-medencét habos felhők lepték be, felette pedig az Alacsony-Tátra vonulata zárja le a látóhatárt. Előttünk pedig a nap megsüti a Malomvölgyi-patak csúcsait, így célunkat is, a Csorba-csúcsot. Mivel a nap még nem süt be a völgybe, haladunk tovább, a reggelit későbbre halasztjuk. Az Alsó-Zerge tavat kevesebb mint két óra alatt érjük el, de még mindig árnyékban vagyunk, a levegő pedig elég hűvös. Haladunk tovább. Pár perc múlva letérünk a jelzésről a Felső-Zerge-tó felé. A neten talált leírások, fotók alapján haladunk, de kitaposott ösvényt nem találunk. A meredek lejtő bal oldalán haladunk. Én először a füves területet veszem célba, de csúszik, így visszatérek a kövekhez. Feljebb, elvétve kőembereket is találunk. Ez már nem hasonlít a tipikus tátrai jelzett utakhoz, de ettől függetlenül a nagy köveken jól tudunk haladni. Az emelkedő vége felé, még a következő tó elérése előtt a Bástya-gerinc mögül kibukkan a nap, melynek nagyon örülünk. 2:45 alatt elérjük a Felső-Zerge tavat, így a Gyula bácsi által megszabott időhöz képest 15 perc előnyünk van. Itt leülünk reggelizni, közben pedig napsütésben csodáljuk a hegyeket, melyek körbe vesznek. Jóízűen falatozunk, kolbász-kenyér-csoki. Egy fél óra múlva indulunk tovább. Először egyenes felfelé, a szintvonalra merőlegesen emelkedünk, főleg a sziklákat követve. Majd elérjük az omladéklejtőt, melynek jobb oldalán már kitaposott út vezet tovább, egészen a fal aljáig. Innen balra tartva, a reggeliző helytől fél órára elérjük a már messziről is jól kivehető sziklavályú elejét. Nem kötünk be, de a sisakot felvesszük az esetleges kisebb kövek hullása ellen. Eleinte ez jól járható és viszonylag széles, majd feljebb egyre jobban összeszűkül. A vályú első negyedénél jobbra elindul egy út, de mi egyenesen megyünk tovább. Majd a közepe táján már csak 1-1,5 m a két fal távolsága, és talán az út legnehezebb, ~ egy III-as erősségű fellépése következik. Fent meg lehet kapaszkodni egy nagy sziklatömbbe, a lépések viszont kissé hiányosak. Felhúzom magam, alattam kb. 1-1,5 méter, nagy terpesz a két oldalra, és keresem a további fogásokat, nincs sok belőlük. De ami van, épp elegendő, mert pár másodperc múlva már túljutottam ezen a szakaszon. Szemben tovább szűkül a vályú, ráadásul a ferde fal vizes-mohás. Néhány lépés után jobbra egy perem van kissé felfelé, amin biztonságosan végig lehet haladni. 2-3 métert eltávolodtunk a vályútól. Két lehetőség kínálkozik. Vagy visszamegyünk a ferde táblán, vagy jobbra haladva megkerüljük a sziklát. Az utóbbi útba belenézve ezt biztonságosabban találjuk. Így tovább haladok. Egy kis kéménybe belelépve felhúzom magam, és a szikla jobb oldalán jó lépésekkel, fogásokkal tudunk haladni. A vályúból való indulástól 20 perccel annak tetején vagyok, már látom, hogy mindjárt a csúcson vagyunk. Megvárom Sanyit, és együtt haladunk tovább, a már sokkal könnyebb terepen.

Indulástól számítva, a reggelivel együtt szintidőn belül, 4:20 perc alatt ott állunk a csúcson. Fantasztikus panoráma fogad. Keletre a Kriván magasodik, tőle kicsit jobbra, közel hozzánk a Furkota-csúcs és a Triumetal. Az utóbbiból kiinduló gerinc rendkívül látványos. É-ra jól követhető a határ a Kasprowytól a Dénes-csúcsig. Sorba vesszük a határ-menti hegyeket, a Kasprowyt, a Svinicát, a Csubrinát, a Menguszfalvi-csúcsokat, az Ökör-hátat, a Tengerszem-csúcsot, a Dénes-csúcsot. Távolabb a Tátra-csúcs, a Gerlachfalvi-csúcs és a Koncsiszta is jól kivehető. Délre pedig a Bástya- és Szoliszkó-gerincek fogják közre a Malomvölgyi-patakot. Kézfogás, fotózás, csúcs-csoki és pihenés. Nem rohanunk, van bőven időnk. Szövögetjük tovább a terveket. Vissza nem ezen az úton, hanem a nyugati hegyoldalon szándékozunk lemenni a Szentiványi-tóhoz. Ennek az útnak az elejét láttuk itt a csúcs közelében. No, és ha már ott vagyunk, akkor fel a Lorenz-hágóba, illetve a Furkota-csúcsra, és ha marad időnk, akkor át a gerincen a Triumetalra. Majd meglátjuk.

11 körül indulunk lefelé a csúcsról. Jól kitaposott az út, látszik, hogy ezt sokkal többen használják. Szép óvatosan megyünk lefelé, melynek egyik oka az, hogy jeges az út. Vékony jégréteg fedi be az út azon részét és azokat a köveket is, melyek még most is árnyékban vannak. A hegyet kettészelő kuloár a közepe felé összeszűkül, és kettéágazik. A jobb oldali ágát könnyebben járhatónak ítéljük, ezért ezen haladunk tovább. Majd néhány méterrel lejjebb egy párkány kivezet a hegyoldalba, ahonnan szerpentines út vezet a tóhoz. Bő fél óra alatt a tónál vagyunk, és elhatározzuk, hogy tovább megyünk Lorenz-hágó felé.

Az Alsó-Zerge-tótól a képen látható úton jutottunk fel a csúcsra.

Turistaút a csúcsra nem vezet, így a csúcsot turisták nem látogathatják. A csúcs megmászása csak azon hegymászók számára engedélyezett, akik betartják a TANAP szabályait.

Az út albuma