Zöld-tavi-csúcs / Baranie Rohy

Szlovákia, Magas-Tátra

"Búrka" - Vihar a Tátrában

Kis késéssel, de sikerült kora délután a Debrecen táblát elhagyni. A megszokott megállóhelyek közbeiktatásával 10 óra tájékán már Tátralomnic közelében voltunk. Haladtunk a lesnai kempingnél is olcsóbb kemping felé, amit sikeresen meg is találtunk, és megállapítottuk, ennél olcsóbb már nem is lehetne.

Másnap kora hajnalban, 4-kor ébredtünk, és 5 órakor már a kocsi Ótátrafüreden állt a parkolóban. Magunkhoz véve zsákjainak elindultunk a Téry-ház felé. Csodálatos idő fogadott bennünket, a kék égbolton még kis felhők sem úszkáltak. Jó tempóban haladtunk, és sorra bontakoztak ki a csúcsok előttünk. 8 órára már a ház előtt üldögéltünk, és szemléltük a hegyet, amire szerettünk volna feljutni. Az időjárás megfelelt az előrejelzésnek, gyönyörű, napos idő. Miroval, a ház gondnokával beszélvén, sikerült szállást is szereznünk estére., ezért zsákjainkat a házban hagyva, elindultunk a beszállás felé. Útközben vizet vettek magukhoz a fiúk, és a fal aljához érve Csoszi és Dávid tanulmányozták az utat. Néhány perc múlva már ott voltunk az út első standjánál, ahonnan elkezdtünk mászni. Két partit alkottunk, Csoszi-Marci-én, illetve Dávid és Feri. Aznap a Zöld-tavi-csúcs (IV)-es Sadek útjára esett a választás. Fantasztikus jó mászás volt, a gránit stabil, csúszásmentes kőzete, a nagyon jó fogások és lépések használatával eddigi legszebb mászásaim közé soroltam be. Az út alpin jellegű volt, a standokon kívül nem sok minden van benne. Ékek, hexek, hevederek segítségével építette Csoszi, mint elölmászó az utat. Marcira, mint középső emberre, a dupla biztosító szerep jutott, hol Csoszi elölmászását, hol pedig engem biztosított. Nekem pedig, mint utolsó embernek az volt a feladatom, hogy összeszedjem az eszközöket. A viszonylag nagy, napsütéses standokban elegendő időm maradt a hegyekben való gyönyörködésben. Egyre feljebb jutva sorra bukkantak elő a csúcsok, a Vörös-tavi-csúcs, a Bibircs, a Gerlachfalvi csúcs. A hét kötélhosszas utat közel 3 óra alatt teljesítettük, és összeszedve felszereléseinket, a csúcsra felsétáltunk. A csúcson szemléltük a tájat, amely néhány hónapja, még télen teljesen más arcát mutatta. A pihenő után leereszkedtünk a Téry-horhosba, majd a csúszós hómezőn átjutva visszatértünk a házba.

Másnap 5-kor ébredtünk, hogy terv szerint 6-kor elhagyjuk a házat. A tátrai előrejelzés alapján a mai napra vihart jósoltak, aminek nyomát még nem tapasztaltuk, és bíztunk benne, hogy sikerül kihúzni a mászás végéig. Feljutva a Vörös-torony-hágóba nem túl kedvező jelek mutatkoztak. A Nagyszakóki-csúcs és a Bibircs tetején felhők ültek, a Gerlachfalvi-csúcs és a Kis-Viszoka irányába pedig fekete felhők sűrűsödtek. A Vörös-torony (V-)-os Klasszika útját a kép és a falrajz alapján sikeresen beazonosítottuk, de az időjárás változatlansága miatt otthagytuk. Megnéztük a másik kiszemelt utat is, a Hegyes-torony (IV)-es Motyika útját is, de ez is csak egy későbbi megvalósítandó célként maradt meg. A menedékházhoz leérve eltűntek a sötét felhők, helyüket ártalmatlannak tűnők vették át, melyek azért folyamatosan gomolyogtak. Hosszasabb időzés után elindultunk lefelé a völgyben, és kora délután már indultunk is hazafelé.

Az út albuma

Kapcsolódó album, beszámoló