Csak Betty kell nekünk, Paul nem
Ismét hamar keltem, már hat óra előtt fent voltam. A sátorból kikászálódva megállapítottam, hogy ma is gyönyörű idő lesz, de hát ezt is jósolták. A reggeli menü nem változott: kávé, tea, 15 tojásból Borostyán rántotta. Sanyi készíti az ételt, én bontom a sátrat. Negyed 9 körül hagyjuk el a kempinget.
Rövid pakolás, naptej, süt a nap ezerrel. 9 körül egy magyar páros után indulunk el, beszélgetünk velük, ők a Norbertsteiget nézték ki maguknak. Rövidesen elérünk a beszálláshoz. Szerencsénk van, még nincs senki a falban. Kiépítem a standot, beszerelünk. Tanulmányozzuk a falat, követjük az útvonalat. Az első szakasz 5-ös, a következő pedig nehezebb. Megállapodunk, hogy az az enyém, így ez a hossz Sanyié.
Az út elején egy függőleges, méretes repedés van, ami nem okoz nagy gondot. A következő nehezebb szakasz egy majdnem vízszintesen futó repedés. Sanyi ügyesen mássza, de megállapítjuk, hogy a kötélvezetést, kihosszabbításokat még gyakorolni kell. Majd balra bekanyarodik az út, és egy szűk kéményben kell tovább haladni. Nem látom mit csinál, de zúdítja rám a köveket. Egy kis darab el is találja a vállamat. A haladás sebességéből ítélve ez a rész számára a legtechnikásabb. De meg van ez is, standolt, indulhatok én is. Jól megy a mászás. Megfontoltan haladok. A kémény engem is megdolgoztat, de megoldom. Ott vagyunk egymás mellett a standban, beírjuk nevünk az útkönyvbe.
Nézzük az út további részét. Először egy elég jól kitett traverzzel kezdődik, majd egy jó hosszú 5+ repedéssel folytatódik. Látom, hogy remekül van biztosítva, elindulok. Gyönyörű a traverz, talán a három napból eddig ez tetszik a legjobban. Nincs sok fogás, lépés, de azért meg lehet találni. Mintha megállna az idő. Félelmetesen szép. Átjutok a repedéshez, piaz technika. Jó helyen vannak a nittek, dinamikusan haladok felfelé. A vége felé nehezedik a dolog. Ráadásul Sanyi elég feszesen tart, félti a ty..s életemet. Fognék, lépnék, izmozok, de nem haladok. Látom nem enged a kötél. Remélem nem bántottam meg, de azt hiszen kissé hangosan szóltam le. Nem ülök bele, tartom magam. Majd egy nagy levegő, és túl jutok ezen a részen is. Nagyszerű érzés, nagyon szép ez az út. A hossz teteje már nem tartogat nehézséget. Standolok, majd elindul Sanyi is. A traverz most se tetszik neki, de megoldja. Majd jön a repedés, at is szépen kimássza. Elégedettek vagyunk, de érezzük, hogy a harmadik napja mászunk. A standban pihenünk egy kicsit, és átadja a következő hosszt nekem.
A legrövidebb és legkönnyebb hossz következik. Az elején 5- bevágás, az előzőhöz képest jóval egyszerűbb. Ezután pedig már csak az öröm-mászás része jön. Felérek a fához, kiépítem a standot. Sanyi is feljön, és a füves részen örülünk, hogy jól sikerült. Ennyit terveztünk ebből az útból, beleülés és A0 nélkül sikerült teljesítenünk. Rövid pihenő, majszoljuk a csokit és pótoljuk a folyadékot, mert elég jó idő van. Az út tovább két szakaszát nem akarjuk bevállalni, helyette egy másik, talán nem a legszerencsésebb utat választjuk.
