Öt év után újból...
Reggel 6 körül ébredtünk, nem túl álmosan, hisz tegnap majdnem pihenőnap volt. Az idő remek, az előrejelzésnek megfelelő. Van bőven időnk a megbeszélt indulásig, így szép nyugodtan végrehajtjuk a ránk váró feladatokat (reggeli, pakolás, sátorbontás...). Nyolc után nem sokkal el is indulunk. Mivel az olaj kissé fogyóban van, ezért Staldenben még elgurulunk egy benzinkútig, majd befordulunk a Mattertalba, irány Randa. Indulás után szűk óra alatt meg is érkezünk, és az első lehetőségnél letérünk balra. Pár száz méterre van a mélygarázs az állomás közelében, ez lesz a mi helyünk. A lejáratot nem csak sorompó védi, hanem egy automatikusan nyíló-záró ajtó is, egy igazi bunker.
Gyorsan megtaláljuk a kocsinak a helyet, kivesszük az összepakolt zsákokat és irány a szabadba. Fél 10 előtt elkészül az indulókép, ma 4 km és 1500 m szint van előttünk. A szintidő a házig 4:30, így ha tartjuk a tempót, akkor kettőre már fent is vagyunk. Az út eleje (kb. 2100 m-ig) erdőben halad, ez igen kedvező, mert egy szem felhő nincs az égen. A látvány pazar. Igaz már harmadjára teszem meg az utat, de most is lenyűgöz. A Breithorn gerince már Randából is látszott. Ahogy emelkedünk, egyre jobban kibontakoznak a nagyok: a Weisshorn, a Zinalrothorn és a többiek. Menetközben több ösvény is halad felfelé, de a táblák alapján jól lehet tájékozódni, egy jó darabig az Europahütte felé tartunk. Az első óra után pár perc pihenőt tartunk, majd folytatjuk utunk. Kiérve az erdőből látszik a fal, ahol a biztosított út fut, de addig még 200 m szintet kell megtennünk. A beszálláshoz (~2350 m) érve egy újabb pihenőt tartottunk.
Az út következő része (~500 m szint) biztosított úton történő mászás. Mivel most igen jó körülmények fogadtak, így a vas többnyire feleslegesnek tűnt. Jó tempóban haladtunk, a 2820 m-es pontnál (itt van vége a biztosított szakasznak) egy újabb rövid pihenőt tartottunk. Közben több társasággal is összefutottunk, a jó idő nem csak bennünket csalt fel a hegyre. Innen már nincs sok hátra, nemsokára felbukkan a ház is, illetve felettünk magasodik a hegyünk is.
Kettőre mindannyian fent vagyunk. A délutánt beszélgetéssel, mérsékelt sörözéssel töltjük. A hegyről lejövő mászóktól megtudjuk, hogy a Festigrat igen jó állapotban van, jól járható, csak néhány helyen van egy-két eljegesedett szakasz. Így felmerül a módosítás gondolata: mi is a gerincen menjünk fel.
Vacsora után (nyolc körül) még kimegyünk a ház elé, de már nem várom meg a naplementét, felmegyek pihenni a hálóba. A jó akklimatizációnak köszönhetően fejfájásnak, fáradtságnak nyoma sincs. Nem tudok egyből elaludni. Most futok neki harmadjára ennek a hegynek. Az előrejelzés alapján ideális mászó időnk lesz: 13 óra napsütés, csapadék valószínűsége szinte nulla, és a csúcsrégióban is csak minimális szelet (14 km/h) jósolnak. Ennél jobb nem is lehet. Sok időt, energiát töltöttem a felkészüléssel, de vajon elegendő lesz-e? Bírni fogja-e tüdőm? Pörögnek a gondolatok a fejemben, de egyszer csak elnyom az álom. Néhány óra alvás vár rám, hajnal 3/4 3-ra van beállítva az ébresztő.
Pazar panoráma a Domhüttétől
