Almauftrieb (7-8. kh)

Ausztria, Hohe Wand

Nem erre gondoltunk..., de végül is jól jöttünk ki belőle

Második útként az Austria Steiget (4) néztük ki magunknak, amely több okból is érdekelt bennünket. Egyrészt a messziről is jól látható vörös kőzeten halad, másrészt a fal tetejéről viszonylag gyorsan megközelíthető a ZF úton, harmadrészt pedig az utolsó hosszban lévő kémény is felkeltette érdeklődésünket. Az út beszállása könnyen megtalálható. A piros ponttal jelzett ZF először egy erdei úton halad lefelé, majd egy helyen jobbra kanyarodik és vízszintesen megy tovább. Ide ér fel több út is, illetve innen halad tovább. Többek között az ÖAK Jubileumsteig is, melyet felirat is jelez. Ezen a szakaszon tovább haladva egy sziklatömböt elérve a ZF lefelé veszi az irányt, jobbra pedig az Austria Steig veszi kezdetét.

A beszállást megtalálva felkészültünk az indulásra, Sanyi kiépítette a standot egy sziklán. Mikor kész lett, megérkezett két osztrák páros, akik elmondásuk alapján szintén ezt az utat választották. A kalauz által javasolt első kötélhosszat két részletben másztuk a kötéltörés elkerülése végett. Először én indultam, egy rövid traverz, majd leereszkedés után elértem egy standot. Közben pedig beszállt az útba az egyik osztrák pár is, még mielőtt Sanyi elindult volna. Így mire Sanyi odaért már hárman voltunk a standban. Közben pedig elindult a másik osztrák is. Sanyi átszerelt és haladt tovább. A tömböt átmászva az út rövid járótereppé alakult, majd elindult a kémény felé. A második osztrák pár egyik tagja elkezdett ordítani, hogy ne menjen tovább, hanem standoljon ki a fához. (A kalauz nem itt jelzi, legalább is az, amit a neten találtunk.) Hallgatott rá, gondolván ők vannak itthon. Majd elindultam én is, és a nyomomban néhány méterrel nyomult az osztrák is. Miután felértem Sanyihoz, ő tovább ment, tőlünk jobbra, az út végén lévő kéménytől távolodva. Néhány méterre tőlünk ő is standolt.

A következő hossz nekem jutott, néztem a tovább vezető utat, de nem láttam egyetlen nittet sem, így elindultam felé. Mikor odaértem az általa használt standhoz, felette észrevettem néhány nittet, így aztán elindultam erre. Nagyon jól kiépített út volt, esetleg ez már hamarabb is gyanús lehetett volna, de jól tudtam haladni. A harmadik, negyedik akasztásnál leszóltam Sanyinak, hogy én ezt erősebbnek érzem 4-esnél. Láttam, hogy az út egyenesen tovább vezet felfelé, vagyis ez már biztos nem az Austria Steig. De jól ment a mászás, úgy voltam vele, hogy legfeljebb visszaereszkedem, ha nem menne tovább. Innentől kezdve enyhe áthajlások, helyenként kis fogások, lépések. De az út kiépítése fantasztikus jó volt, így ha nem is egyszerűen, de haladtam tovább. Éreztem, hogy ez a hossz feszegeti a határaimat, de még azon belül van. Mikor megpillantottam a standot megkönnyebültem. Igaz nem tudtam, hogy ilyen erősségben másztam, de azt éreztem, hogy nem gyenge szakasz volt. Elégedett voltam, hogy elölbe, beleülés és A0 nélkül sikerült teljesítenem. Sanyit felbiztosítottam, ő is tisztán jött fel. A hossz végén neki is jól esett pihenni. Ekkor találtuk meg az útkönyvet is, így tudtuk meg az út nevét, de akkor még nehézségét nem.

Már látszott, hogy nincs túl sok hátra, így Sanyi bevállalta a következő hosszt. Egy erősebb szakasz után egy enyhén lefelé lejtő párkányon találta magát, a fal pedig dúrta el magától. Beakasztott az áthajlás alsó és felette lévő nittjébe is, de számára megfoghatatlan lépések és fogások hiányában nem ment. Miért, miért nem, de az A0-t nem választotta. Egy-két próbálkozás után kikerülte balra a tömböt a párkányon, amely szintén nem a legegyszerűbb vállalkozások közé sorolható, de járható útnak nézett ki. Végül is felülről most már biztosítva volt, legfeljebb kilendül valamennyit. Bevállalta, és sikerült tovább mennie. Majd ismét visszatért az útba egy rövid traverzzel a kifelé dőlő sziklatömb alatt. Újabb áthajlás újabb akasztással, de ez sem ment. Már látszott, hogy ezzel lesz vége az útnak. A0 megpróbálása nélkül ezt is kikerülte balra, és egy repedésben felmászott a fal tetejére. Ezután jöttem én. Belepróbáltam az első áthajlásba én is kétszer, sikertelenül, de nekem sem jutott eszembe az A0-s lehetőség. Lehet azért sem, mert láttam melyik a teljesíthető út, így én is ugyanott haladtam, ahol ő. A probléma csak annyi volt, hogy nem tudtam alulról kiakasztani a közteseket, ezért felülről ereszkedtem le értük. Mit mondjak? Nem volt túl egyszerű, és nagy megkönnyebbülés volt amikor már nálam voltak. Egyszer belepróbáltam a következő áthajlásba én is, de éreztem, hogy ez is a léc fölött van. Így nem erőltettem tovább, és a Sanyi variánst választottam.

A közel 90 m-es hosszt (Austria Steig 1. kh - 40 m, 3; Almauftrieb 7. kh - 27 m, 6/6+; Almauftrieb 8. kh - 20 m, 7-) másfél óra alatt másztuk meg. A fal tetején nagyon örültünk annak, hogy ha az utolsó hosszt nem is, de az előtte lévőt, mint később kiderült 6/6+ nehézségűt tisztán sikerült kimásznunk, nekem OS. Jól esett pihenni napsütésben a fa árnyékában a szokásos csúcscsoki, kolbász, alma elfogyasztása közben. Majd rövid idő múlva ismét elindultunk lefelé a ZF-en a következő utunk felé.