Babiná

Szlovákia, Gömör-Szepesi-érchegység

VII. Borostyán Óévbúcsútató Túra

A tavalyi év folytatásaként az Óévbúcsúztató Túránkat ismét a Gömör-Szepesi-érchegységben szerveztük meg. A célpont sokak számára ismeretlen volt, a neten sincs sok ismertető erről a vidékről. Ez az a táj, amely mellett nyáron, ősszel gyorsan elhaladunk, figyelmünket a magasabb és népszerűbb hegycsúcsok kötik le. Pedig érdemes barangolni ezen a tájon is. Nem maradtam egyedül tervemmel, a tavalyi létszám gyorsan kibővült, november vége felé már kialalkult az utazókeret, 36 fő részére foglaltuk le a buszt. Sőt, az utolsó napokban még kiderült, hogy két gépkocsinyi ember még csatlakozna hozzánk.

A tervezésnél már tudtam, hogy a csúcson jó időben páratlan panoráma fogad

A szokásos 4 órai találkozót és negyed 5-ös indulást most sem zavarta semmi. Az út kissé álmosan telt, a csütörtöki Borostyános ünneplés megtette hatását, társaságunk megehetősen visszafogottá vált. Vészverésen (Gemerska Poloma) a 67-es és az 533-as út elágazást már világosban értük el. Mivel még egyikőnk sem járt erre, helyközi buszjárat nincs ezen az úton, ezért csak reménykedtünk benne, hogy a buszok simán fel tudnak jutni a hágóba. Az útra rákanyarodva biztatónak tűnt a helyzet, és ez feljebb sem vált rosszabbá. Egyenletesen emelkedett az út, de hála a jó időnek az út teljes biztonságban járható volt. Nyolc óra körül pedig már fel is ismertük túránk kiindulópontját, a Súľová-nyerget. Komótosan mindenki felkészült a túrára, és negyed 9-kor már el is készült az indulófotó.

Idén 43 fő vett részt a túrán

A turistautat jelző táblát már messziről észrevettük. A csapat élére álltam, és elkezdtem taposni az utat. Előttünk már rég nem járt senki. Igaz nem volt sok hó (20-30 cm), de minősége nem volt a legjobb, szinte minden lépésnél beszakadt. A folyamatos, viszonylag enyhe emelkedőn felfelé haladva Oszi varátunk egyszer elém szaladt és felváltott a taposásban. Ezt egyébként nem bántam, de sebességét nem a csoporthoz, hanem inkább önmagához igazította. Így az első kereszteződésben jó darabig vártuk a sor végét.

Az útvonal jellege eltért a tavalyitól. Akkor inkább sűrű erdőkben haladtunk a csúcs felé, most pedig inkább a panoráma dominált az egész úton. Kezdetben dél felé nyílt meg a táj, egészen a Mátráig elláttunk. Majd egyszer felbukkant előttünk az Alacsony-Tátra főgerincének utolsó kiemelkedése, a Király-hegy is. Később pedig megpillanthattuk a Magas-Tátra ormait is. Szikrázó napsütés, kék ég, csodás panoráma jellemezte az egész napot. Szél csak épp a csúcson fújt.

A látvány minden fotóst megállításra kényszerített

A csapat összes tagja egy óra körül ért fel a Babina tetejére, ahonnan káprázatos látvány fogdott bennünket. Szinte lábunk előtt hevert a Magas-Tátra. A kristálytiszta időben jól kivehetők voltak az ismerős ormok. Balra tőle a Nyugati-Tátra bontakozott ki. Láthattuk a néhány hónappal ezelőtti túráink helyszínét is, az Otrhance gerincét és a Baranecet is.

Jól kivehetők a Nyugati-Tátra csúcsai is

A csúcson a szokásos forgatókönyv szerint zajlottak az események. A himnusz eléneklése után pezsgővel kívántunk egymásnak boldog új évet. Mivel a szél hatására néhány társunk már inkább mozgott volna, ezért elindultunk lefelé. Viszonylag gyorsan elvesztettük a több mint 500 m szintet, és kb. két óra múlva már az igen szép fekvésű Rakovecben voltunk. Az eredeti terv szerint innen még a zöld, illetve a piros jelzésen haladva értük volna el a dobsinai szerpentin tetején lévő parkolóban álló buszunkat. El is indultunk, de itt már nagyon rég nem járt senki, az utat egyre jobban benőtte a növényzet. Igaz, hogy a jelzett úton haladtunk, de úgy döntöttem elég ebből a napból ennyi, és hátraarcot vezényeltünk a csapatnak. Lent egy szavazással megerősítettük döntésem helyességét, mindenki a közelben lévő vendéglátóegység meglátogatását választotta a fentmaradó 4 km, 200 m-es bozótharc helyett.

A túrát DobÅ¡inský kopec helyett Mlynky-ben fejeztük be

Mlynky-be érve Sanyival egyből felfedeztük a megfelelő helyet. A csoport megérkezése után pedig egy nagyon kellemes hangulatú fogadóban szívesen vendégül láttak bennünket. Amikor végeztünk, a buszokat visszarendeltem, és jó hangulatban szálltunk fel azokra. Visszafelé a szokásos módon a buszok is gyorsabban haladtak. Fél 10 felé pedig már elbúcsúztunk egymástól.

Igaz pár kilométerrel rövidebb lett utunk a tervezettnél, de szerintem ismét egy szép emléket hagyott mindenkiben ez az óévbúcsúztató túra is. Akinek tetszett és van kedve, jövőre is csatlakozhat hozzánk. 2013. december végén egy újabb helyszínen találkozhatunk azokkal, akik az év utolsó túráját velünk szeretnék tölteni.

Az út albuma