Reinecke Fuchs

Ausztria, Hohe Wand

Első utunk a Hohe Wand falain

Az elindulást több napos tervezés és az időjárás-előrejelzések folyamatos figyelése előzte meg. A változó előrejelzés miatt a hét elején több alternatívában is gondolkodtunk: Hohe Wand, Rax, Magas-Tátra. A Tátrát a 3 méter hó és havazás miatt elvetettük, maradt Ausztria. Az indulás napján péntekre, szombatra, vasárnapra a csapadék valószínűségét a Hohe Wand térségére 30%, 40%, 10%-ra, a Raxra pedig 40%, 60%, 30%-ra jósolták. Emellett a napsütéses órák száma is sokkal kedvezőbbnek mutatkozott az előbbinél mindhárom napon.

Csütörtökön, az izgalmasnak ígérkező útra Sanyival fél 5 körül indultunk. A cél néhány több kötélhosszas út teljesítése. Én eddig Csoszival másztam néhány jól kiépített utat Grazer Berglandban, illetve a Tátrában két alpesi utat. Sanyi pedig csak egyszer vett részt ilyen útban, az Ökör-hát-torony DK-i bordáján, másodmászóként. Az első napot, pénteket a Hohe Wandon akartuk tölteni, majd szombaton, vasárnap Csosziékhoz csatlakozva a Raxban, Schneebergben mászni.

Az utazást semmi nem zavarta, kivéve a budapesti csúcsforgalom, 1 órába került átvergődni. Budaörsön egy kis pihenőt tartottunk. Az Auchanban a hiányzó étel- és italkészletet feltöltöttük, és robogtunk tovább. 11 óra után óriási szél közepette sikerült a sátrat felállítani Hohe Wand térségében. Csak reménykedtünk, hogy másnapra enyhül a mértéke, és az időjárás nem fogja zavarni mászásunkat.

Reggel korán, 5 óra után keltünk, és sátorbontással kezdtük a napot. Ezután a reggeli elfogyasztásával folytattuk, illetve a pakolással, a napi terv megbeszélésével. Az idő reményt keltő volt, nem volt egybefüggő felhő az égen. Így 7 óra körül elindultunk a parkolóban elhelyezett táblán lévő irányba. Az egyenletesen emelkedő, szerpentines úton haladtunk a falak felé. Mivel nem tudtuk a beszállás pontos helyét, ezért a legrövidebb úton megközelítettük a fal alatt futó utat, és jobbra kanyarodva haladtunk első utunk beszállása felé. Útközben több mászóutat is láttunk, néhánynak a nevét is jelezték. Majd a táblával jelzett Duettsteig után nem sokkal elértük a sziklán piros ponttal és ZF felirattal jelzett Zahmer Fuchslochsteig 1+ út elejéhez. Ekkor jöttem rá, hogy a ziazsákomat lent hagytam a parkolóban. Úgy gondoltam elég volt egyszer hibázni, ezért gyorsan le, majd vissza. Le és fel már nem az általunk bejárt úton, hanem a legrövidebb ösvényen közelítettem meg a ZF út elejét. Innen pedig, a Dávid és Tündi által nyújtott információkat követve, könnyen megtaláltuk első utunk, a Reinecke Fuchs beszállási pontját.

Megállapodtunk, hogy a 120 méteres, 4 kötélhosszas (4+, 5, 4, 4-) út első két kötélhosszát én mászom elöl, a másik kettőt pedig Sanyi. Miután Sanyi bekötötte magát az egy fúrt nittből álló standba, a falrajz tanulmányozása után napsütésben indultam el az első kötélhosszban. A nagyon jó kiépítésnek, jó fogásoknak, lépéseknek köszönhetően meggondoltan, de viszonylag gyorsan feljutottam a kötélhossz végére. Sanyi felérését követően beírtuk magunkat az útkönyvbe, és néhány perc eltelte után indultam tovább. A második kulcshossz egy 5-ös táblával kezdődik, melyet két kisebb áthajlás követ, ezeket a jó fogások segítségével nem volt nehéz kimásznom. Miközben Sanyi majdnem felért a standba el kezdett cseperegni az eső, de egy-két perc alatt el is állt. Így szinte meg sem látszott a sziklán, egyből felszáradt. A következő hosszt Sanyi mászta, melynek végén egy kitettebb stand van, nagyon szép kilátással. Ezután pedig az utolsó rövid, egyszerű hossz megmászásával, a beszállástól számítva pár perccel 2 óra múlva már ott voltunk fenn a fal tetején.

A legelső közös több kötélhosszas utunk sikeres teljesítése örömmel töltött el bennünket. Nem éreztük megerőltetőnek, megerősített abban, hogy jól választottuk ki ezt a szép utat. A csúcscsoki, kolbász, alma elfogyasztása és a rövid pihenő után elindultunk a Zahmer Fuchslochsteig út felé, hogy azon leereszkedve megkezdjük második utunk mászását.