Újból sáfrány nézőben
A tavalyi Bocsásza túra után határoztuk el, hogy megmutatjuk ezt a csodát családunknak is. Év elején tűztük ki a túra napját, és nagy szerencsénkre ragyogó idő fogadott bennünket. Az indulásig folyamatosan változott a létszám, végül is 3 kocsival és egy kis busszal, közel harmincan indultunk el. A megbeszéltek szerint kivételesen pontosan, fél hatkor indultunk el, és kicsit több, mint 3 óra múlva már Biharfüreden parkoltunk a Hotel Jadolina parkolójában.
Idén a meleg miatt kevesebb hóval találkoztunk, és igazán nem akadályozta a haladásunkat. A Csodaforrás környékén mocsári gólyahírek és martilapuk sárgállottak, de virágzott már a szellőrózsa és az acsalapu is. Egy kicsit fentebb, ahol már teljesen elolvadt a hó megjelentek a tőzikék is. Néhány száz méterre a Csodaforrástól pedig a sáfrányok vették át a birodalmat. Feljutva a fenyvesben a gerincre a rétet sáfrány-szőnyeg borította. Mindenkit lenyűgözött a látvány, kattogtak a fényképezők mindenki kezében. Néhányan befeküdtek a virágok közé, élvezték a napsütést, a tavaszt, a nyugalmat és a szépséget.
Szépen lassan haladva előbb elértük a "Ratyi-hotelt", majd onnan, ha nem is túl mély, de összefüggő hótakarón keresztül értünk el a Mező-havas lábához. Innen már látszott a tavaszi egyik "adósságunk", a Nagy-Bihar, melynek tetejét még összefüggő hó borította. A turistaútról letérve már hómentes úton jutottunk fel a csúcsra, az indulástól számítva két óra múlva.
Egy hosszabb pihenő után visszaereszkedtünk a Pap fürdőjéig. A hó már megolvadt, és süppedőssé vált, néhányan küzdöttek vele. Mi már fel sem vettük, az idei "Radnai-próbákhoz" képest elenyésző volt a mennyisége. A gerincet borító fenyvesen áthaladva körülöttünk még rengeteg sáfrány virágzott, de a tavalyi helyen, a Kis-havason már csak többnyire csak az elvirágzott növények fogadtak bennünket. Itt is letértünk a turistaútról, és felsétáltunk a Kis-Havasra. Ismét egy hosszabb pihenő tartva elfogyasztottuk ebédünket. Ezután a gerincen továbbhaladtunk a Ló-havas felé. A nyeregben balról lila volt a hegyoldal, jobb oldalt pedig hópárkányok, hócsuszamlások nyomait láttuk. A Ló-havasra felérve úgy döntött a csapat, hogy nem a Sas-patakot választja, hanem a Kis-Havasig visszatérve a kék jelzésű úton jutunk le Biharfüredre. Így is lett, a közel 20 km-es és 700 m szintemelkedéssel járó séta után fél öt körül mindenki jól eső fáradtsággal ült be a kocsiba.
A túra végén újabb terv született. Jövőre is szeretnénk ennek a látványnak a részesei lenni, a következő helyszín ugyanebben az időben: a Nagy-Bihar.
