Kutta út: mérhetetlenül kitett, a legszebb tátrai táblamászások egyike
Előző sikeres tátrai mászásunk után felvetődött az őszi szezon folytatásának gondolata. A kalauzokat tanulmányozva a Batizfalvi-csúcs déli falának Kutta útja keltette fel érdeklődésünket.
A választás egyik szempontja az volt, hogy ugyanúgy, ahogyan a Å táflovka is, ez is egy, a Tatarka által 2000-ben felújított utak közül. (Vlado Tatarka a legjelentősebb szlovák helymászók egyike volt. 2001. augusztus 17-én, 56 éves korában halt meg a Ganek nyugati gerincének mászásakor.)
Másrészt olyan utat kerestünk, amely hasonló nehézségű az előzőleg mászott tátrai úthoz.
Harmadrészt a tátrai kalauzok is igen csábítóan hangzottak:
„A Batizfalvi-csúcs a Tátra főgerincének egyik legvadabb hegyalakulata. A Batizfalvi-völgy hátterében emelkedő sima, táblás déli fala a Tátra legnagyszerűbb alpin látványai közé tartozik. Megmászása a szokásos úton kissé nehéz (keleti gerinc, a Nyugati-Batizfalvi-csorbából), a többi útja nagyszerű mászótúra... Kutta út: VI, mesterséges segédeszközök nélkül véghezvihető táblamászás.†(Komarniczki Gyula)
„Kutta út: VI, mérhetetlenül kitett, a legszebb tátrai táblamászások közzé tartozik.â€
(AndráÅ¡i-Paryski)
Nem volt más hátra, mint felkészülni az útból. Persze mint látni fogjuk, ez egy nem felkapott alpesi útnál nem annyira egyszerű. Erről az útról is több információ található a neten: falrajzok, fotók a bejárt útvonallal, képek a mászásokról. De, hogy ne ugorjunk a közepébe, nézzük szépen sorban a történteket!
A megbeszéltek alapján, pénteken négy óra után pár perccel vettek fel a fiúk a munkahelyemen: irány a Tátra. Jó tempóban közelítettük meg célpontunkat, csak egy szokásos határon túli megálló és egy Tescos bevásárlás szakította meg az utat. Fél 10 körül értünk a tátraszéplaki parkolóba, ahol a kocsit hagytuk. Rövid pakolás után nem sokkal 10 előtt elindultunk felfelé. Egy szlovák mikrobusz is megállt mellettünk, fel is vitt volna a Sziléziai-házhoz, de nem éltünk ezzel a lehetőséggel.
Jó tempóban indultunk el felfelé, pedig zsákjaink rendesen meg voltak pakolva. A zöld-sárga elágazást bő fél óra alatt értük el, majd az aszfalt úton haladtunk tovább. Az első megállót ott tartottuk, ahol a turistaút ismét az erdőben vezetett tovább – nagyjából egy órányi járásra a parkolótól. Itt egy rövid pihenőt tartottunk, majd folytattuk tovább utunk. Az erdőből kiérve különleges élmény volt a hold fényében vándorolni. Sajnos itt már az addigi szélcsend megszűnt. Már lentről is, és most is feltűntek lámpások a Magisztrális mentén. Nem sokkal éjfél után, kb. 2 és negyed óra alatt már a Batizfalvi-tónál voltunk, ~900 m szintet „leküzdveâ€. Meglepően tapasztaltuk, hogy igen sokan mozogtak itt még ezen késői órán is. A Batizfalvi-völgy felső részén, nem sokkal a Kápolna alatt közlekedett egy kb. 5 fős társaság, illetve pár perc múlva egy kétfős parti is elhaladt mellettünk. Az úttól nem messze ketten egy nagyobb, közel vízszintes sziklára telepedtünk le, ketten pedig a földön terítették le a derékaljakat. Lefekvés előtt előkerültek a gázfőzők is, és egy jó hangulatú főzés, illetve jóízű vacsora tette kellemessé az estét. Majd megpróbáltuk kihasználni az a pár órát, ami hajnalig volt, álomra hajtottuk fejünket. Nem mondhatnám, hogy remekül aludtam: az alacsony hőmérséklet és az alvásra hagyott rövid idő megakadályozott ebben.
Reggel 6 körül ettől függetlenül viszonylag kipihenten ébredtem. Megkapó volt a látvány, ahogyan a felkelő nap gyönyörűre színezte az égboltot, illetve a Koncsiszta gerincét. A szokásos reggeli készülődés után pár perccel 7 óra előtt elindultunk a beszállás felé. Menetközben megállapítottuk, hogy többen aludtak a völgyben rajtunk kívül. Az idő nem volt túl rossz, de közel sem olyan volt, mint amit a WO jósolt. Ahogyan telt az idő, egyre jobban felhőzött. Mire egy szűk másfél óra alatt a fal alatt voltunk, vastag szürke felhők tömege fedte nem csak a Magas, hanem az Alacsony-Tátrát is. Felkészülésünkkor az egyik forrásunk a tatry.nfo fotója és falrajza volt. A beszállópont a fotó alapján jól beazonosítható volt a helyszínen is. Nálunk volt még egy cseh mászás útvonala (középső) is, ahol be voltak jelölve az általuk használt standok. Persze fekete-fehérben így ezen csak a vastag pirossal jelölt út látszott, a másik két halvány (kék és piros) nem, pedig ennek – mint később kiderült – nagy jelentősége volt. A jobb szélső képet már a mászás utáni napon, itthon töltöttem le a netről. Mivel az első két kép beszállópontja azonos (ez volt nálunk), ezért mi is itt indultunk el. Az viszont látszik, hogy a vonalvezetésük más – sajnos ez ott akkor elkerülte figyelmünk, ráadásul a falban minden máshogy látszik. A beszállópontra érve Csoszi meglátott egy nittet a felettünk lévő útban (a középső kép standját), így efelé kezdett el mászni. Viszonylag egyszerű, nem túl nehéz mászás volt idáig. Minden rendben is ment, csak a stand közelében, a hossz kulcsrészében elhelyezett friend kivétele rendesen megcsúfolt.
Mindenki másképp csinálja
Mivel a standban csak egy nitt volt, így már ott gyanús volt, hogy lehet nem az útban vagyunk. Mint itthon kiderült ez a Pytlákův expres első hossza volt – a bal oldali kép sárgával jelzett első standja, illetve a középső kép halvány kékkel jelzett útvonala. Nyilván ők is rájöttek a mászásuk után, hogy nem a Kutta első hosszát mászták, ezért jelölték be az út általuk feltételezett elejét halvány pirossal. Ez megegyezik egy másik mászás útvonalával (amit csak később találtam meg egy lengyel lapon), de a tatry.nfo vonalvezetésével nem. A Kutta út első standjához (ereszkedésnél láttuk, hogy ez egy két nittből álló stand) viszont mindkét út elvisz (tatry.nfo és a jobb oldali kép). Talán magyarázatot ad erre a kettőségre a következő, egy lengyel lapon (mászás utáni napon) talált vázlat. Eszerint a jobb oldali az alapártelmezett beszállópont, ellentétben a tatry.nfo képével. Persze lehet indulni azon is, de ekkor vigyázni kell, hogy ne a Pytlákův expres útjában haladjunk, hanem arról bőven a fele előtt térjünk le jobbra. Az út végi ereszkedésnél úgy nézett ki, hogy a jobb oldali pontról indulva jól követhető az első hossz.
Két beszállópont is lehetséges – mindenki döntsön saját belátása szerint
Hét ezt most alaposan kiveséztem, de talán majd hasznos lesz neked Kedves Olvasó, ki majd ezután mászod meg ezt az utat. No, és akkor térjünk vissza az út további részére! A standból felnézve egy szép táblát láttunk, a jobb oldalán könnyebben mászható lefelé kiszélesedő bevágással. Ez egy rövid, néhány méteres traverzzel el is értük. Kezdetben könnyen lehetett haladni, majd egyre keskenyedett a bevágás. Végül olyannyira, hogy lépésre már nem volt alkalmas. Itt jött a hossz kulcsrésze. A jobb oldali táblára (igen kicsiny lépésre) kilépve folytattuk utunk, de ez a mozdulat már nem négyes. Ezután még néhány technikásabb lépés-fogás, majd viszonylag könnyű mászással elértük a második, két nittből álló korrekt standot. Az út utáni beszélgetésünk alapján ennek a hossznak a kulcsrészét V/V+ -nak éreztük.
A következő két hossz ismét ellentmondásokkal teli. A harmadik hosszban mi függőlegesen felfelé indultunk, majd egy kiálló sziklát balról, felülről kerülve egy bevágásban haladtunk. Egy ponton kissé trükkös mozdulat kellett (itt volt egy szeg is). Majd ezután a bevágást követve elérkeztünk a következő, két régi szegből álló standhoz. Vajon megint rossz helyen vagyunk?
A Kutta út harmadik és negyedik hossza
Ha a vázlatot nézem, akkor a harmadik stand itt sem két nittes. Viszont ebből a következő hossz két szeges biztosítása egyenes vonalban érhető el. Ez így nézett ki ott az útban.
A negyedik hosszban ott van a két szeg
Vajon egyenesen kellett volna haladni? Nézzük csak a fotókat! Az első kettő alapján talán igen.
A harmadik és negyedik hossz
Ott a helyszínen mi is a harmadik, jobb oldali képen berajzolt útvonalat választottuk. A standból függőlegesen fel a tábla aljára. Eddig nem nehéz. A szemben lévő áthajlás alatt ott volt egy szeg. Persze ez lehet nem ennek az útnak a része, de biztosításként mi ezt is használtuk. Mivel innen egy hosszabb balos traverz következik, ezért a kötéltöréssel számolnunk kellett. A táblában felettem 2-3 méterre egy vízszintes repedés. Addig viszont szinte semmi lépés-fogás. Kitettség: valószínű erre írta AndráÅ¡i a mérhetetlenül jelzőt. Technikailag nem nehéz, viszont rongyolta rendesen a pszichémet az a pár méter, míg a el nem értem a repedést. Talán ez volt a neheze. Persze ezután a repedést fogva jött a vízszintes reibung. Majd kb. a felétől már kényelmesebb volt a repedésben haladni. Majd felfelé kanyarodva megenyhül a nehézség. Ismét két szeg, ahol standoltunk a kötéltörés végett. Mit mondjak? Életem egyik legszebb táblamászása volt!
Először függőlegesen felfelé haladtunk, amit egy hosszú balos traverz követett
Ezután megenyhül a mászás erőssége, gyorsan elértük a két nittből álló standot a fűpárkányon. Tudtuk, ismét jó helyen járunk. A következő hossz nem volt különösen nehéz, a végén ismét két nittből álló stand.
Majd a befejezés ismét nem egyértelmű, illetve kétféle befejezés is van. Az már nem meglepő, hogy a tatry.nfo fotója és falrajza is mást mutat.
Az utolsó hosszak
Mivel nem tudtuk, hogy a jobb oldali variánsnál mi vár ránk (például, hogy van-e stand – most már tudjuk, ereszkedés közben használtuk a két nittből álló korrekt standot), ezért a falrajz alapján haladtunk tovább, kimásztunk a bal oldali bordára. Itt egy hevederből álló stand fogadott. A mászás nekünk eddig (Kutta út) öt órát vett igénybe.
A gerincen folytattuk tovább utunk, egy 50 m-es hosszat másztunk. Innen láttuk, hogy a falban mellettünk haladó szlovák parti, akik a Tatarkat mászták, a Batizfalvi-púp bal oldali tövében kezdenek el ereszkedni. Mivel az egész hegység felhőbe burkolózott, ezért mi is az ereszkedés mellett döntöttünk. Másik lehetőség az lett volna, hogy a gerincen továbbhaladunk a csúcson keresztül a Nyugati- vagy a Keleti-Batizfalvi-csorbáig, majd onnan visszamegyünk a beszállópontig.
Az első ereszkedés után egy két nittből álló standhoz jutottunk. Ide érkeztünk volna, ha az út végén a jobb oldali variánst (a fotó által berajzolt utat) választjuk. A következő ereszkedésnél láttuk, hogy egy parti ezt a variánst mássza. Majd folytatva az (50 m-es) ereszkedéseket lejutottunk ahhoz a ponthoz, ahonnan a mászást elkezdhettük volna (jobb oldali beszállópont).
Innen már csak a lemenet volt hátra. A Batizfalvi-tóhoz visszaérve már erősen sötétedett. Az útból kiszállva még egy éjszakai hazajövetel volt tervben, de a tó közelében ezt módosítottuk. Még egy éjszaka a csillagos ég alatt. Spary bátyó nem túl gyorsan, de remek vacsorát készített. Majd azt elfogyasztva – a völgyben lévő igen sok ember társaságában – elaludtunk. Másnap 6-kor kelve szép komótosan készülődtünk, majd elindultunk a parkoló felé, ahová 9 órakor értünk le. Az utazás jó hangulatú volt. Ahogy minden jó túra után, most is már szövögettük a következő tátrai terveket. No, és megállapodtunk abban is, hogy egyszer még megmásszuk az utat is.
