Tervek
A BTZ idei magashegyi túrájának célpontjai ismét a Pennini-Alpok négyezresei lettek.
Pennini-Alpok: a 82 darab alpesi 4000-es közül 41 található itt
Ezek közül is egy régóta tervezgetett cél lebegett előttem, szerettem volna feljutni a Dom 4545 m magas csúcsára. Tanulván az előző két próbálkozásból, tudtam, hogy a hegy megmászása előtt hatékony akklimatizáció szükséges. Ehhez jó lehetőségként kínálkozott a Domhoz közel lévő Weissmies-csoport, ahol válogatni lehet a szebbnél szebb feladatok között:
Weissmies: a csoport névadó négyezrese nagyszerű út a Weissmies-traverz
Lagginhorn: a csoport másik négyezrese szép kihívás a déli gerinc (AD, III/IV)
Fletschhorn: ami csak néhány méterével marad le az alpesi 4000-esek listájáról a Fletschhorn - Lagginhorn traverz szerepel Rebuffat A Wallisi-Alpok 100 legszebb túrája című könyvében
Pizzo d'Andolla: igen tetszetős a svájci normál út, ÉNY-i gerinc (700 m, II/III, AD )
Dri Horlini: számos mászóút (III-VII) mellett népszerű a három csúcson átvezető traverz (AD, IV)
Jägihorn: számos mászóút mellett, Svájc egyik legszebb klettersteig útja vezet a csúcsra
Eltérve az eddigi hagyományoktól két hetet jelöltünk meg indulásként. Ha az első hét időjárási előrejelzései nem kecsegtetnének sok jóval (mint pl. a tavalyi háromnapos esőzés), akkor egy egyhetes csúsztatást iktatnánk be. A reális lehetőségeinket szem előtt tartva első lépésben a Domot száműztük az idei év megmászandó hegyei közül, helyét a Nadelhorn vette át.
Nadelhorn: a normál úton feljutva "karnyújtásnyi" van a Dom
Képességeinket figyelembe véve (ideális időjárási helyzet esetén) a terv a következő volt:
- szombat: feljutás a 2726 m magasan fekvő Weissmieshüttébe (1100 m szint),
- vasárnap: akklimatizáció a 3206 m magas Jägihornon, a klettersteig út (D/E) bejárása (600 m szint),
- hétfő: az első négyezres, a 4010 m magas Lagginhorn megmászása a normál úton (PD, II, 1300 m szint),
- kedd: a csoport névadó négyezresének, a 4017 m magas Weissmies keresztezése (PD, II, 40°, 1300 m szint) teljes menetfelszereléssel, alvás a 2894 m magas Allmagellerhüttében,
- szerda: levonulás a hegyről, regenerálódás Saas Grundban,
- csütörtök: feljutás a 3329 m magas Mischabelhüttébe (1500 m szint),
- péntek: a 4329 m magas Nadelhorn megmászása az igen impozáns ÉK-i gerincen, a Windgraton (PD, II, 40°, 1000 m szint),
- szombat: levonulás és hazautazás (vagy ha az előző nap nem sikerült, akkor előtte a Nadelhorn megmászása).
A szállásokat előre lefoglaltuk, így a terv megvalósítása már csak rajtunk, illetve az időjáráson múlt. Az eredeti terv szerinti hetet – az igen ellentmondásos előrejelzések miatt – hosszas tépelődés után egy héttel megcsúsztattuk, mely maga után vonta, hogy az összes foglalás módosítását is.
Előrejelzés indulásunk napján
Indulás a régóta tervezgetett útra
De végül is eljött a pillanat, amikor Zsolti tetőboxos kocsijába – a megbeszélt időhöz képest mindösszesen csak fél órás késéssel – beülhettem, és elindulhattunk a magashegyek felé. Az út jó hangulatban telt, váltott vezetéssel haladtunk. Egy Decathlonos, illetve Mountexes látogatás hatására tovább gyarapodtak az egyéni felszereléseink (sisak, jégcsavar, polár, sapkák). Péntek este Linz környékén szakítottuk meg utunk. Mivel, ha nem is túl erősen, de azért jött az égi áldás, eleinte négyen próbáltunk a kocsiban aludni – viszonylag szerény sikerrel. Majd Gabi és Zsolti a szabad eget választotta, így úgy-ahogy pihentünk, majd fél hat felé ébredtünk, és gurultunk tovább Svájc irányába. A rövid svájci autópályát kihagyva megspóroltuk a jégcsavarunk árát, és nem sokkal 4 óra után megérkeztük Saas Grundba. Jobb és biztonságosabb megoldást nem találván a felvonó parkolójába álltunk meg (a négy éjszaka 24 CHF). A szokásos pakolás után nem kis terhekkel fél 6 felé indultunk a házba, kb. 1650 m magasról.
Az 1100 m szintemelkedésre a tábla 3:10-et írt a Weissmieshüttéig. Ekkor még nem tudtuk, hogy a 20-25 kg-s zsákkal mennyi lesz ez. A jól jelzett úton eleinte nem kellett sokat haladnunk, mert az rendesen emelkedett. Feljebb egyre szebb panoráma lehetett volna, de a csúcsokra rátelepedő felhők nem mutatták meg magukat teljes szépségükben – persze ez nem vette el kedvünket. Óránként néhány perces pihenőt tartva, jó tempóban haladtunk felfelé. Kissé sajnálom, hogy a Triftalp skanzen jellegű házairól nem készítettem felvételeket, de akkor még nem szoktam hozzá a hátamon lévő „púphoz”. Később a Lagginhorn katlanának alja és a Fletschorn is előbukkant. Igaz még nem jártam erre, de a sok előkészület miatt ismerősnek hatott a táj. Zsoltit megviccelte egy söröspalack, így sikerült leelőznöm és szintidőn belül teljesítenem a távot. Háromnegyed kilenckor már a kedves vendéglátóinkkal beszélgettem a szállásunk foglalásával kapcsolatban. Mint kiderült nem maradt más hely, csak a Winterraum. 14 ágy a szobában, csap, kályha, melyhez fát adtak (ingyenes főzési lehetőség), a szoba előtt egy nagy asztal étkezéshez – mi kellene ennél több? A szobában lévő svájci srác és nem tudni milyen nemzetiségű lány találkozásunk után keresték a recepcióst, és ismeretlen okból egy másik szobába költöztek :) Igazán nem bántuk, és csak reméltük, hogy az elkövetkezendő napokban sem kell osztozkodnunk „fejedelmi” lakosztályunkon. Pillanatok alatt belaktuk a rendelkezésünkre álló teret, és mivel másnap csak egy rövid túrát tervezünk, de azt azért a délelőtt folyamán szerettük volna majdnem befejezni, ezért 6 órára állítottam be az ébresztőt.
