Hollókő

Magyarország, Mátra

A régóta dédelgetett terv

Hét közepe felé Sanyi felvetetette egy hollókői mászás gondolatát. A vasárnapi nap ideálisnak tűnt mind az időjárás, mind pedig a résztvevők tekintetében. 6 óra előtt pár perccel Sanyi kocsija begurult hozzánk Bandival, majd még Ricsit felvéve indultunk is a Mátra felé. Költséghatékony szempontokat figyelembe véve a gyér forgalmú, egyébként pedig jó minőségű 33-ason közelítettük meg a terepet. Fél 9 felé már meg is érkeztük Pálosvörösmartra. Rövid pakolás után igen jó tempóban elindultunk a sziklák felé. Látogatásunk fő célja egy régóta tervezett út, az Őrült Ausztrál sikeres mászása volt.

Bemelegítésnek a Lányok útját (IV) választottuk, melyet először én, majd Sanyi mászott elölbe. Ezután a mellette lévő Páfrányos (V-) következett hasonló felállásban. A felső részén lévő nagy átlépés, áthalás alatti mászás sikeres volt, de meg kellett érte dolgozni. Ereszkedés közben a köztesek kiszedése igen érdekes. Következőnek a Repcsibe akartunk beszállni, de az épp foglalt volt, így a Makk Ászt (V+) választottuk. Két éve már másztam elölbe, de most a beszállás nem igazán tetszett. De nem csak nekem, barátomnak sem, így aztán befelsőztük. Amikor lejöttünk, már kicsit bántuk, hogy nem indultunk rá, de majd máskor. Ugyaninnen a Pioneer (VI-) következett.

Majd amikor felért Sanyi, akkor beszerelt a csapatunk fő attrakciójának számító Őrült Ausztrálba (VII). Először Sanyi indult el. Fejben már nagyon sokszor összerakta a mozdulatsort, most idén először eljött a pillanat, amikor kipróbálhatta a sok munka, idő, edzés eredményét. Az áthajlás alá igen könnyen elért, és nagyon biztatónak tűnt annak átmászása is, de sajnos nem koronázta siker a próbát. Majd Ricsi tett egy próbát, ami hasonlóan nagyon ígéretesnek tűnt, de itt is a fal "győzőtt". Ezután én tettem egy próbát, mondván: miért is ne, persze esélyeim a nullához konvergáltak a két mászótársunk próbája után. Én még addig sem jutottam míg ők. Végül pedig Bandi is kipróbálta milyen is ez a fal, de ő sem tudta elkönyvelni a sikert. A falnál lévő debreceni származású fiatalok is kedvet kaptak az úthoz, és megkértek bennünket, hogy ők is rápróbálhassanak. Nem volt rossz a próba, de ők sem tudták kimászni az áthajlást. Kellő pihenés után ismét Sanyi indult el. Az előbbi hibáján okulva, valószínű maximális pulzusszámmal, torkában dobogó szívvel indult el másodjára. Az áthajlást elérve megkapta a kért figyelmeztetést (koncentráljon a lábára, és nyúljon egy nagyot). Összeszedve minden gondolatát és figyelmét, tovább jutott, mint idáig bármikor. Így Ricsivel felváltva hangosan biztattuk a sikeres mászásra, és SIKERÜLT! Átmászta az áthajlást, felegyenesedett és továbbhaladt. A standot elérve hangos örömünneplés. A sikeren felbuzdulva Ricsi ismét elindult. Igen szépen kezdésnek bizonyult az övé is. Majd a harmadik sor fogást is elérve, kissé nehézkesen, érdekesen, de ő is bemutatott egy sikeres mászást. A sort mi zártuk Bandival, de nálunk csak a próba maradt. Jómagam is tovább jutottam, mint először, megfogtam a harmadik sor fogást, de nem volt annyi erőm, hogy onnan fellépve kimásszam az utat.

A próbálkozások igen kivették belőlem az erőt, nem úgy, mint barátunkból. A Repcsi szabaddá vált, így azt mászta elölbe, majd felsővel én is. A felső része, a névadó rész igen szép. Ezután a Tető (VI) következett, amelyet igen ügyesen elölbe megmászott, majd felsővel én is. Számomra két nehezebb rész volt benne, az első nitt körül, illetve az áthajlás, de beleülés nélkül ment a dolog. Majd előrébb mentünk a Hetes falra. Sanyi sikeresen kimászta elölbe a Május 35-t (VI-), majd felsővel én is. Fent átszereltem a Repülő osztályba (VI+), melyet mindketten felsővel teljesítettünk. Majd ismét egy átszerelés következett. Szintén felsővel a kicsit nehezebb Hetes (VI+), majd A két Lotti (VII-) következett. Ezt nekem már csak két beleüléssel sikerült. Majd talán máskor sikerül egyben is. Mivel pedig hogy időnk még bőven volt, nekem már erőm kevesebb, ezért arrébb mentünk a Moha és páfrány szektorba. Az Akasszá má! utat szemezgettünk egy kicsit (amit már másztunk mindketten), de végül elvettük megmászását. Helyette a mellette lévő Nándi már nagyfiú (V+) út következett barátunk elölmászásával, nekem pedig felsővel. Számomra az első nittig volt a legnehezebb eljutni, utána már könnyebb. Zárásként pedig a Moha (V+) Sanyi elölmászása után jött el nekem a nap utolsó mászása, szintén felsővel. Már az alsó szakasz is tartogatott meglepetéseket számomra (egy beleülés), de a fenti beszorult kő felé jutás még jobban megizzasztott (2 beleülés). Hát, ha nem is szépen, de még is csak sikerült elérni a standot. Egyébként a netes kalauz is igazolja érzésemet, mintha ez az út erősebb lenne a helyszínen látható számnál. A kalauz szerint ennek az útnak az erőssége VI.

A sikeres szép mászások után ettünk néhány falatot, majd összepakoltuk felszereléseinket és elindultunk a kocsi felé. Az igen bájos faluba beérve először meglátogattuk (Lovász) Laci bácsit, kinél néhány palack bort vásároltunk. Majd egy rövid időt még elöltöttünk a falu felső részén és elindultunk hazafelé. Egy gyöngyösi megállást még beiktatva, 11 körül szálltam ki a kocsiból. Köszönet a sofőrünknek a balesetmentes hazaszállításért!

Kapcsolódó beszámoló