... és egy újabb "adósság" ;-)
A mai nap folytatására több út is felvetődött. Két komoly esélyes volt: a régóta tervezett ÖAK Jubiläumsweg és a Hamburger Pfeiler. Mindkettő 6-os erősségű út, de a második út könnyebbnek tűnt a falrajz alapján. Balra kanyarodva követtük az ösvényt a Gasthof Postl felé. A Skywalk lejárót elhagyva a bal kéz felé, a zöld jelzésű Völlerin (A) út felé kanyarodtunk. Először a ÖTK, majd a Milak mászóiskolát érintve elértük a fala alatt futó kék jelzésű Wandfußsteiget. Itt jobbra fordulva két barlangot elhagyva elmentünk a Tirolersteig mellett, és nemsokára megpillantottuk a sziklán kiválasztott utunk nevét. Az útról jobbra bekanyarodva pedig 3/4 3-kor érkeztünk meg az út beszállásánál lévő padhoz.
Gyors előkészületek után 3-kor kezdte meg Sanyi a mászást az első, kissé zsíros hosszban (4), amely közös a Hamburgersteiggel (4). A kémény csak azért okozott gondot, mert a felső részén a kibújásnál a zsák nem fért ki, így barátom a kezébe véve vitte onnan ki. Néhány perc után már én is indulhattam. A zsákomra egy kötélgyűrűt rögzítve felkészültem arra, hogy majd a beülőre kötve viszem fel azt. Ezt meg is kellett tennem, mert igaz bepróbáltam a zsákkal én is, de nem fértem ki. Átszerelve a zsákot viszont könnyen feljutottam én is a fánál kialakított standhoz. A következő járóterepet nem jól választottuk ki (élesebben kellett volna jobbra kanyarodnunk), így néhány felesleges percet töltöttük a törmelékes szakaszon. A harmadik szakasz (4+) egy igen szép, hosszú, végig közel azonos nehézségű, élvezetes bevágás volt, nagyon jó biztosítással. A fogások és lépések könnyen és jól elérhetők. Jóval egyszerűbb, mint a Hochempor. A hossz legvégén néhány méterre balra kell haladni. Az ezt követő hossz (6-) szintén egy bevágás mentén folytatódik. Az első két akasztás egyszerű. Itt kezdődik a hossz kulcsrésze néhány erősebb mozdulattal. Sanyi után gyorsan kimászom én is. Egy rövid járóterep után enyém a következő hossz (4-), amely egy szép pilléren történő, igazi élvezetmászás. A stand kissé kényelmetlen, kicsi szakasz. Már csak egy hossz van hátra, az út legnehezebb része, egy 6-os erősségű tábla. Sanyi vesz egy nagy lélegzetet, és neki kezd a mai 15. hossznak. A második akasztásig egyszerű a helyzet. A harmadik és negyedik köztes elhelyezése és annak kimászását némi fújtatás színezi. Ez éreztette velem, hogy nem lesz egyszerű feladat. Ezután egy rövid traverz következik, melynek kimászását a fal hasa nehezít. Ezen szakasz után már könnyedén jut fel a standba. Örül, hogy hibátlanul, szépen kimászta ezt a legerősebb hosszt is. Elég sokáig voltam a standban, már nagyon fájt a lábam, a cipő nagyon nyomta. A "biztosítok" szó elhangzása után én is elindulok. A kulcsrészhez elérve keresem a lépéseket és fogásokat, de nem igazán találom. Tartom magam, de érzem, hogy erőm kezd elfogyni. Még néhány reménytelen kísérletet teszek, hogy felépítsem a mozdulatsort, de nem nagyon megy. Hirtelen döntést hozok, feladva az út szép kimászását, belefogok a köztesbe, A0. Megfogom és felhúzom magam a traverz elejéig. Itt kifújom magam, és innen már tisztán mászom, már nem is volt annyira nehéz.
Az indulástól számítva három óra múlva ott állok az út tetején én is. Nagyon szép, változatos út, jó biztosítással. De hát szereztem egy újabb "adósságot". Sanyi érzi ezt, és felajánlja, hogy ha gondolom, akkor legközelebb újból eljön velem még egyszer megmászni ezt az utat.
A fennsíkra még egy 100-150 m hosszú szakasz van hátra, 1-es, illetve 1+ -os erősségben. Mielőtt ezt megtennénk, lecseréljük a cipőket, felszedjük a kötelet, elfogyasztjuk a csúcscsokit és pihenünk. Mellettünk a Tirolersteig Mixtürét mássza két parti is. Az egyik éppen az igen látványos traverzben van. Közös döntést hozunk arról, hogy holnap mi is ezzel a kilenc kötélhosszas, 290 m hosszú 5+ os úttal búcsúzunk a falaktól.
A fennsíkra felsétálva betérünk a Postl fogadóba, hogy egy korsó sörrel koccintva és a mosdóban kissé felfrissülve zárjuk a napot. Miután lesétáltunk a parkolóba, Sanyi 15 tojásból készít rántottát, amit pillanatok alatt elpusztítunk. Ezt még kiegészítjük a hazai nagyon finom tarjával, miközben pedig szomjunkat is oltjuk.
