Ormos (Koncsiszta) / Končistá

Szlovákia, Magas-Tátra

Rövid ismertető

A főgerinc Jeges-tavi-csúcsából kiinduló soktornyú mellékgerinc a Koncsisztában éri el tetőpontját, amely ezután állandó eséssel ereszkedik a hegy lábához. A főorom két, közel egy magasságú csúcstömbből áll, amelyet egy néhány méter mély bemetszés, a Felső-Paszternák-kapu választ el egymástól. A déli csúcs tetején egy hatalmas kovácsüllő (lófej) alakú sziklaképződmény van, melynek Jármay-asztal a neve.

A Koncsiszta északi gerince a Tátra-csúcsról

A Jármay-asztal elnevezést Englisch Károly vezette be 1900-ban. Szlovák neve Nákova (kovácsüllő), a lengyelül KowadÅ‚o (kovácsüllő) vagy KoÅ„ Jármaya (Jármay lova). Érdekességként említhető, hogy Jármay László 78 éves korában még volt a Tengerszem-csúcson, a Kis-Viszokán és a Fehér-tavi-csúcson is.

A Koncsiszta keleti oldala meredeken szakad le a Batizfalvi-katlanba, nyugat felé viszont törmelék borította lejtővel ereszkedik a Rét-nyeregbe. A csúcs első megmászói (Münnich Sándor és társai) is itt jutottak fel 1874 körül. A Jármay-asztalt viszont csak később mászta meg Lorenc Viktor.

Előzmények

Két éve tervezzük a Koncsiszta téli megmászását a déli gerincen keresztül. Az időjárási, illetve a lavinahelyzet többször meghiúsította tervünket, vártuk a kedvező alkalmat. A múlt hét végén az előrejelzések alapján egész hétre napsütést, szombat-vasárnapra viszont havazást jósoltak. Azonban a napok elteltével ez fokozatosan változott, tolódott a front. Csütörtök reggel már szombatra egész napos napsütést és viszonylag elfogadható szelet jósoltak. Ráadásul közben a laviny.sk a hóállapot további javulását jelezte, már nem csak a mix, hanem a turistautak használatát is jóra módosította. Igaz vasárnapra maradt a rossz idő, de a szombati ideális körülmények miatt Sanyival már akár egy napos mászást is bevállaltunk, ha csatlakozik hozzánk legalább egy ember. Péntek reggelre kiderült, hogy Zsolti is tudna jönni, így az indulás mellett döntöttünk. Még lett volna egy hely a kocsiban, de több érdeklődő nem akadt.

Négy órakor a fiúk megérkeztek a munkahelyemre, így munka után egy rövid pakolás után már vezettem is a Tátra felé. Az utat egy tankolás-matricavásárlás, illetve a vacsora hozzávalóinak beszerzése szakította meg. Fél 9 körül a reggel lefoglalt szálláshelyünkön, Milosnál voltunk. A vacsora elfogyasztása után viszonylag gyorsan, fél 10 körül aludni tértünk, mivel megállapodtunk, hogy fél 3-kor ébresztő.

A régóta tervezett mászás

Az igen korai ébresztő (kevés alvás után) a szokásos napirend - reggeli, teafőzés, pakolás, ... - nem egészen egy órát vett igénybe, így terv szerint fél 4 körül elhagytuk a házat, és 4 előtt már a Felsőhágiban parkolt a kocsi. Rövid felkészülés után 4 után pár perccel már el is készült az indulófotó. A sárga jelzésű utat megtalálva - amelyet még sohasem jártunk - elindultunk hegyünk felé. Az állomás után, a műút közelében egy néhány másodperces útkeresés zavarta meg utunkat. Majd a házakat elhagyva egy balos letérőt figyelmen kívül hagyva egy közel negyedórányi kitérőt, ezáltal néhány tíz méteres emelkedőt iktattunk be az amúgy sem rövid programba. Visszatérve és megtalálva a helyes utat már jobban figyeltünk, így további felesleges kitérők nem lassítottak.

A kevés hóban lévő taposott nyomok segítettek a haladásban. Mivel egyre feljebb sem növekedett jelentősen a hó mennyisége, ezért szinte biztosra vettük, hogy a turistaút felső részén lévő törpefenyves nem fog akadályt jelenteni. Ahogyan haladtunk felfelé, egyszer csak megjelent előttünk a hegyünk. Majd nem sokkal a felkelő nap rózsaszínűre, majd sárgára festette a hegyeket. Egyre jobban kinyílt a táj. Mögöttünk az Alacsony-Tátra gerince, előttünk pedig a Gerlach, a Koncsiszta és az Oszterva-Tupa emelkedett. A nyári szintidőn belül, szűk két és fél órán belül elértük a Magisztrálist 800 m emelkedéssel. Nem sokkal a Magisztrálist elérve szükségessé vált a hágóvasak felvétele is. A firnes havon jól tudtunk haladni.

A Koncsiszta déli gerincét a tervezett időben értük el, háromnegyed 7-kor közel 1900 m-en voltunk. Szerencsénkre előttünk is jártak a déli gerincen, igaz kevesebben, mint idáig. Ennek és a korai indulásnak köszönhetően továbbra is jól tudtunk haladni a kemény havon. Az előttünk lévő nyomok nélkül is jól lehetett tájékozódni. Néhány helyen szinte hómentes volt a gerinc. Ez alapján az látszott, hogy a hó csak segített a haladásban, nem kellett törmelékes szakaszokon menni. Még az egyre keskenyedő széles háton, a sziklássá váló gerinc aljánál megreggeliztünk. A nap szépen sütött, szél nem nagyon fújt. A tőlünk kelet felé lévő Batizfalvi-völgyet környező Gerlachfalvi-csúcs tömbje és a Batizfalvi-csúcs látványa lenyűgözően szép volt. Itt, ~2300 m-en megpillantottunk egy hat főből álló mászócsapatot, akik a Batizfalvi-völgy belseje felé tartottak. A gerinc ezután is jól járható volt. Az élen kissé erősebb volt a szél, ezért ~10 m-rel lejjebb, a tőle nyugatra lévő oldalban haladtunk. Ahogy feljebb értünk egy helyen nem követtük a gerincet, hanem a hegyoldalban, közel szintben haladtunk (a nyomok erre vezettek). Majd egy-két lefelé futó borda után visszakapaszkodtunk a gerincre. Így a tökéletes állapotban lévő firnes havon még egy kis kuloármászásban is volt részünk.

Egyre feljebb érve egyre szebb lett a panoráma is. Először megjelent a tőlünk nyugatra lévő Bástya, Szoliszkó és Kriván gerince, de távolban a Nagy-Fátra is kivehető volt. Majd ezután előtűnt a Menguszfalvi-gerinc is, a Tátra-csúcs és Nyugati-Tátra havas gerincei. Háromnegyed 10-kor 2500 m magasan már csak közel 40 m lett volna hátra szintben, viszont itt a gerinc számunkra járhatatlanná vált. Már láttuk az északi ormot és a Jármay-asztalt is, de köztünk még három orom volt. Az ereszkedés és mászás helyett egy rövid kuloármászást választottuk lefelé. A nyugat felé lefutó bordát keresztezve alattunk kb. 50-70 m-rel lejjebb taposott nyom volt látható a hegyoldalban.

A hó itt is jól tartott, de a gerinc mégis csak csábítóbb lett volna. Így Sanyi visszamászott a kb. 20 m-re lévő gerincre, de megállapítása szerint ez út nem volt bevállalható számunkra. Előtte egy fél méteres átlépés után egy sima több méteres tömb (reibung tábla) lett volna lépések és fogások nélkül. Ezután a tömb után pedig nem látta az út további részét. Gyula bácsi leírása is elkerüli ezt a részt, illetve leírást sem találtunk ezen rövid, de erősebb mászást igénylő szakaszról. Ezért úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a hegyoldalban lévő taposott nyomhoz. Ez sem volt egyszerű, de a hó jól tartott, és a sziklák mellett haladva jó fogásokat találtunk. Néhány perc múlva már el is értük a Rét-nyeregből elinduló normál utat. Innen már láttuk, hogy igen nagy esélyünk van a csúcsra való feljutásnak. Zsolti és Sanyi 10:25-kor, én pár perccel később értem fel, kissé elfáradva az csúcs két orom közötti csorbájába. A csúcsöröm és a fantasztikus körpanoráma feledtette a fáradtságot. Néhány méterre álltunk a távolból sokszor látott, leírásokból és fényképekről ismert déli oromtól, a Jármay-asztaltól, melyre a csúcs (északi orom) első megmászása után csak később jutottak fel.

Panoráma a Koncsiszta csúcsáról

Az északi orom tövében kiépítettünk egy standot, és biztosítottam Sanyi elölmászását. Első (pszichés) nehézséget a viszonylag rövid, de hóval takart igen keskeny csorba jelentette. Ezen átkelve az alul lévő sziklahasábon egy heveder segítségével elhelyezte az első biztosítási pontot. Az asztalról lelógó kötélgyűrűhöz nem volt sok bizodalmunk, de ebbe is elhelyezett egy köztest. A leírások alapján és az életben is volt még egy nitt. A jégcsákánnyal ki is szabadította a jég alól, de ebben nem tudott elhelyezni egy újabb köztest, mivel a kötélgyűrű nem engedte. Ezért a Gyula bácsi által leírt felhúzódzkodást vállalta be, amit ügyesen végre is hajtott. Így 11 előtt a csapatból legelőször ő állt ott igen boldogan a déli csúcson, a Jármay-asztalon. Régen tervezgetett pillanat volt ez, ami most valóra vált. Majd kialakított fent egy standot, és engem is felbiztosított. Majd miután lemásztam, Zsoltit is.

Negyed 12 körül elindultunk visszafelé. A hó továbbra is jól tartott, így nem volt gond a nyugati oldal keresztezésével. Ezután egy rövid pihenőt tartottunk és siettünk visszafelé, hogy a hátralévő kuloárt is minél hamarabb elérjük. Ezután csak le kellett "sétálni" a hegyről, ~1250 m szintet vesztve. Fél 1 felé 2350 m körül találkoztunk egy csapattal, akik ekkor felfelé tartottak - szerintünk igen későn. Ettől kezdve több helyen megálltunk rövid időre gyönyörködni a tájban. A hó már kezdett kissé szétesni, de veszélyes szakasz már nem volt előttünk. Egy helyen észrevettük a reggel látott csapatot, akik a Batizfalvi-főszakadékban jöttek lefelé, de még igen magasan jártak.

A lefelé tartó utat egy nem mindennapi esemény "színezte". Egy helyen Sanyi felé egy gyorsan haladó forgó szél közeledett, ami el is kapta, felemelte és ~2 m-rel arrébb hajította. Én kissé lemaradva, messziről csak annyit láttam, hogy kapálózott, és körülötte ~5 m-es magasságig a szél kb. A4-es méretű hólapokat szakított fel a földről és a körülötte lévő örvényben magasra emelte. Szerencsére a "repüléstől" nem sérült meg, de igen csak meglepődött. Egyébként ezen a helyen, mint egész nap, sütött a nap, a szél pedig csak enyhén fújt. A meglepetés teljes erejével érte barátunkat és bennünket is ez a váratlan természeti jelenség.

Ezután már eseménytelenül zajlott a lemenet. A Magisztrális felett nem sokkal még vissza kellett vennünk az időközben levett hágóvasainkat is, melyet a település közelében vettünk le végleg. Négy óra után nem sokkal, 12 órás hegymászás után újra a kocsinál voltunk. Nagyszalókon a Salas nevű étteremnél megálltunk, ahol egy káposztalevessel és egy brindzové haluskyval csillapítottuk étvágyunkat. Majd elindultunk hazafelé. Ezúton is még egyszer köszönet Zsoltinak, aki helyettem hazavezette a kocsimat. 10 órakor pedig már én is újra a családom körében lehettem.

A bejárt útvonal

Az út albuma