Felfedező jellegű séta a Máramarosi-havasokban (a Sárkány DNY-i gerince felé)
A februári Juharos-túránkon vetődött fel a gondolat, hogy talán decemberben olyan hóhelyzet lesz, amely lehetővé teszi a grandiózus terv megvalósulását. Az időpontot akkor december 19-21-re időzítettük. Menet közben több társunknak (nekem nem) kedvezőbb lett volna egy nappal előre hozni a túrát, így erre az időpontra szerveztem le. Még november végén úgy nézett ki, hogy hét elszánt ember áll neki a feladatnak. Aztán indulás előtt egy héttel egy fő kiesett az utazókeretből. Majd három nappal az indulás előtt, szerdán egy újabb, csütörtökön pedig még egy ember visszakozott - már csak négyen vagyunk. Pénteken pedig már csak hárman maradtunk. Aztán úgy hozta a helyzet, hogy a szombati indulást is vasárnapra (az eredeti időpontra) helyeztük vissza. Nem voltak túl kedvezőek ezek a változások, de elszántságunk megmaradt. Ha pedig már csak ennyien vállaltuk a kihívást, akkor lehetővé vált, hogy mindenki hótalppal is rendelkezzen, ami Zsoltinak és Petinek köszönhetően meg is valósult.
Terv szerint vasárnap 4 és negyed 5 között érkezett volna Janó, de már 3:50-kor a kocsi a házunk előtt állt. Aztán irány Zsoltiért, kis csaptunk össze is állt. Fél öt felé el is tudtunk indulni. Zsolti javaslatára Érmihályfalva-Nagykároly-Szatmárnémeti útvonalat választottuk, ami valóban nem volt most rossz állapotban. Túl gyorsan nem tudtunk haladni az előző napi havazások miatt, de igazán nem is siettünk. Az előrejelzések szerint ezen a napon majd csak délután derül ki, addig felhős marad. A Gutin-hágó felé közeledve egyre nagyobb lett a hó. Az út mellett lévő köveket 40 cm friss hósapkák fedték. Nem volt túl jó előjel ez, de haladtunk tovább. Borsafüredre, a szokásos szálláshelyünkre, a Medve panzióba több mint 7 óra utazás után érkeztünk meg. Kedves házigazdáink jóvoltából az út porát áfonyalikőrrel öblítettük le. Mivel az idő még most is borongós volt, ezért az étkezőben beszélgettünk, miközben éhségünket és szomjunkat csillapítottuk.
Aztán összepakoltunk, és elhatároztuk, hogy megmozgatjuk tagjainkat. Kettő órakor el is indulunk, felfedező céllal a Sárkány felé. A templom után nem sokkal a főút felé találtunk jobbra egy rövidítést, majd a főútról az első bal oldali leágazásnál tértük le. Itt kétfelé vált az út, mi a patak melletti utat választottuk. A frissen hullott hó igen szép látványt nyújtott. Persze jól tudtuk ez nem lesz kedvező hatással holnapi túránkra. Néhány száz méter múlva nem az egyenes utat követtük, hanem jobbra kanyarodtunk, a patak melletti úton. Lassan kék lett felettünk az ég is, igazuk lett az időjósoknak. Néhány száz méterrel arrébb ismét irányt váltottunk. Egy majdnem 180°-os kanyarral a meredekebb emelkedőt választottuk. Kicsit feljebb érve lassan megnyílt a táj. Néhány ház mellett elhaladtunk, és egy rozzant kerítésén átmászva, kutyák hangos ugatása mellett, a szintvonalra merőleges úton haladtunk tovább. Mivel a hó egyre mélyebb lett így felkerültek a hótalpak is. Egyre feljebb érve egyre szebb lett a panoráma. Kezdetben még csak a Galac és a Gargaló közötti szakaszt láttuk, majd kibontakozott a Pietrosz tömbje is, a legmagasabb ponton ameddig a mai napon el akartunk jutni (~1300 m) pedig már látható volt a Puzdra és Nagy-Tejes is. Szemben pedig a párából a Sárkány tömbje bontakozott ki, amely a teliholddal nagyon szép látványt nyújtott. Szűk két óra alatt közel 4 km-t és 450 m szintet tettünk meg. A hideg és a sötétedés miatt viszont nem sokat időztünk legmagasabb pontunkon. Visszafelé a hold világította meg utunkat, amely nagyon hangulatossá tette ezt a kellemes sétát. Nem sokkal öt után, már teljes sötétségben értünk vissza a panzióba. A szaunázás után egy tartalmas vacsorát fogyasztottunk el, majd nyolc óra körül már le is feküdtünk. Telefonjainkat pedig beállítottuk, hogy másnap hajnal 2-kor ébresszenek bennünket.
A bejárt útvonal
