Az Alacsony-Tátra főgerinceinek 2000-esei (Alacsony-Tátra trió)
A hét közepén jött az ötlet, hogy látogassunk el az Alacsony-Tátrába. Pár évvel ezelőtt ősszel feljutottunk már a Gyömbérre (ÄŽumbier), de akkor csak sportértéke volt a túrának. Mivel most viszonylag jó idővel kecsegtettek az időjósok, ezért meg szerettük volna ismételni az utat. De ha már ott vagyunk, akkor menjünk át a Chopokra is. No, és akkor már csak a Déres (Dereše) maradt volna ki a főgerinc 2000-esei közül. Így aztán ez a három csúcs meglátogatása lett a célpont. Ennek az útnak a szintideje kicsit több mint 9 óra. Mivel viszonylag hamar sötétedik, fél 5 felé, ezért szerettünk volna minél hamarabb indulni. Így hoztuk meg azt a döntést, hogy egy nagyon korai indulásnál maradunk.
Az indulás szinte percre pontosan történt, hajnal 4 körül már el is hagytuk a várost jelző táblát. A Google Maps némileg kevesebb távolságot jelzett a mért távolságnál, kicsit több mint 300 km után szálltunk ki a parkolóból, Trangoskánál, még háromnegyed 8 előtt. Átöltözés, pakolás, készülődés a túrára. Miután elkészült az indulókép, elkezdtünk közeledni a hegy felé. Kék ég és napsütés fogadott bennünket. Az út elején már láthattuk a havas főgerincet. A Gyömbér csúcsa sokáig nem volt látható, viszont a Chopok és a Déres már viszonylag hamar megjelent. Jó ütemben haladtunk az első menedékház felé. Ahogyan egyre magasabbra jutottunk felhőpamacsok jelentek meg a nagyobb csúcsok, így a Chopok felett is. Mikor felértünk a ház közelében lévő nyeregbe, fantasztikus látvány fogadott bennünket. A völgyekben mélyen ültek a felhők, néhány hegycsúcs áttört a felhődunnán, a kék égen pedig szikrázó napsütés tette még szebbé a látványt. Néhány perc pihenő után folytattuk utunkat. A menedékházig előírt 1:50-es szintidőt 1:20 alatt teljesítettük.
Mivel a napsütés hatására folyamatosan emelkedtek a felhők, ezért itt nem pihentünk egy percet sem, folytattuk utunk a Krupova hágó felé. Már egy jó ideje havas körülmények között túráztunk, de a hó igazán nem nagyon zavart. 10 óra előtt pár perccel a hágóban voltunk, az útvonal jelző tábla igen mókásan nézett ki. Aznap még senki nem indult a Gyömbér felé, így mi tapostuk ki a nyomot - igaz nem nagy hóban. A csúcs felé közeledve néhány perc múlva balra megnyílt a táj, és a felhők felett ránk köszöntöttek a Magas-Tátra hóval borított csúcsai. A Krivántól a Nagyszalókiig több csúcs jól kivehetővé vált, jó volt látni őket. A csúcsra nem volt nehéz feljutunk, a téli utat jelző karók és a kereszt viszont már jól jelezték az uralkodó szélirányt. Fél 11-re értünk fel az Alacsony-Tátra legmagasabb pontjára, innen még éppen kivehetők voltak a tőlünk kb. 35-45 km távolságban lévő csúcsok, de már csak épp a tetejük. De így is nagyon szépek voltak! Felettünk még most is kék volt az ég és ragyogott a nap. Elmaradhatatlan volt a szokásos csúcs-csoki, csúcsfotó. No, és az öröm, hogy ilyen szép időben feljutottunk.
Egy negyedóra múlva folytattuk tovább utunk a következő csúcsunkig, a Chopokig. Először a Krupova, majd a Deményfalvi-hágóba érkeztünk meg, ahová szép egyenletesen lejtett utunk. Az eddig jó kilátással kecsegtető út megszűnt, az alulról érkező felhők lassan haladtak át rajunk. Egy szűk órát a Kő-menedékházig ebben a ködös időben haladtunk. Majd nagy örömömre szolgált, amikor fél 1 felé megpillantottuk a házat. Igen jó időben haladtunk idáig, a szintidőn több mint egy órát hoztunk, így a házban szép komótosan megebédeltünk, megkóstolva az igen baráti áron felszolgált helyi ételeket, italokat. Több mint egy óra után felmásztunk a ház mögött álló csúcsra, amelynek most csak sportértéke lett, mivel kilátásaink igen korlátozottak voltak.
Mivel igen jó időben voltunk, ezért döntés született: irány a harmadik 2000-es csúcs, a Déres felé. A gerinc ezen szakasza nem nagyon hullámzik, kis erőkifejtéssel lehet eljutni a csúcsig. A térképem szerint a Déresre felvezet a turistaút, de valójában nem teljesen így van. A csúcsot jelző táblát nem a gerincen találjuk, hanem a turistaút azon szakaszán, amely itt a hegyoldalban vezet. Valóban nem vagyunk messze a csúcstól, de hát a csúcs nem lehet a hegyoldalban ;-) Akkor keressük meg! Nem volt egyszerű a feladat a látási viszonyok miatt. Kinézünk egy magasabb pontot, és az úton közeledünk feléje. Majd amikor már majdnem elérjük, látunk egy magasabbat. Majd néhány perc után egy újabb nagyobb púpot. No, talán ez lesz. Út már nem vezet ide, a havas sziklákon óvatosnak kell lenni. Néhány perc és fent vagyunk. Megtaláljuk a csúcsot jelző követ is. Csak találgatni tudunk miért is rakták a táblát lejjebb. Talán nem akarják, hogy tömegesen legyenek itt az emberek a kissé kitett helyen? Mindegy. Mi itt vagyunk, sikerült feljutnunk a főgerinc mindhárom 2000-es csúcsára, teljesítettük tervünk.
Már csak egy dolog van hátra, le kell ereszkednünk kiindulópontunkhoz. Még nincs 3 óra, mikor elindulunk lefelé a sárga jelzésen. Tájékozódásunk segíti néhány taposott nyom is. A törpe fenyvesen haladó szakasz néha kissé nyomasztó, de egy szűk óra alatt már lent is vagyunk a Príslop hágóban. A nap most készül lemenni, és innen még 1,5 óra lefelé a szintidő. Megszaporázzuk lépteinket, nem szeretnénk, ha ránk sötétedne. A mutatvány pedig olyan jól sikerült, hogy 1 óra alatt már ott álltunk a kocsi mellett. A teljes kört - pihenésekkel együtt - 8:50 alatt bejártuk.
Breznóbányán még betértünk a Tescoba. Török kávé, knédli, brindza, studenstká és néhány üveg sör landol a bevásárló kocsiba. A vásárlás után pedig már csak egy dolog maradt hátra: Zsoltinak balesetmentesen hazahoznia bennünket. Igazán ügyesen végezte dolgát (itt is köszönet neki!), 10 órára már mindenki szerettei körében lehetett.
A bejárt útvonal
