Kakastaréj / Creasta Cocoşului

Románia, Gutin-hegység

Az első Borostyán Óévbúcsúztatók Túrák

Négy évvel ezelőtt vetődött fel egy erdélyi óévbúcsúztató túra gondolata. Előző túráink alkalmával tudtuk, hogy Biharfüred viszonylag jól megközelíthető, ezért kiindulópontként ezt választottuk. Aki nem jelzett idejében a kisbuszba nem fért el, így még egy személygépkocsi is indult. A pezsgőbontás helyszínének a Mező-havast jelöltük meg. Csodálatos téli időben, jó hóállapot mellett, remek hangulatban ért fel a csapat a csúcsra. Az ünneplés után kissé változott a terv: ne ugyanazon az úton térjünk vissza a buszhoz, hanem jelzetlen úton közelítsük meg a patak völgyet és a Kis-havas lába alatt elhaladva fejezzük be a túrát. Mindenki számára élvezetes volt a Cserepes-tető és a Mező-havas közötti nyeregbe történő lejövetel, majd Bandi vezetésével továbbhaladtunk a Cserepes-patak felé. A "madár se látta" úton nem haladtunk túl gyorsan, de leértünk a patakhoz. Itt egy újabb döntés született: nem jobbra megyünk tovább a Kis-havas felé, hanem balra a Pap fürdője nevű helyet vesszük célba. Ide felérve pedig egy órán belül visszaértük kiindulópontunkhoz. A visszafelé vezető úton még egy óra fürdőzés is belefért a programba Félixfürdőn.

A következő évben, 2007-ben ismét megrendeztük a túrát. Kiindulási pontként ismét a 17 fős busszal kezdtünk. A szervezés során azonban hamarosan kiderült, hogy közel 30 jelentkező van. Semmi baj, foglalunk egy másik buszt, így most 35 helyünk van. Amikor azonban kiderült, hogy vannak még szabad helyek, újabb jelentkezők lettek. Pillanatok alatt 40 fölött volt a jelentkezők létszáma. Egy újabb döntés: a lefoglalt két kisbuszt visszamondtuk, és helyette egy 50 főst rendeltünk meg. Így a busz a "megszokott" helyéről 50 fővel indult a bihari hegyek felé. Debrecenben már hetek óta nem láttuk a napot, felhős, ködös idő nyomasztotta lelkünket. A közel négy órás út nagy része is ilyen komor időjárási körülmények között zajlott. Azonban a Belényestől felfelé vezető úton, kb. 800 m-es magasságban szinte az egyik pillanatról a másikra a felhők fölé kerültünk. A rég nem látott ragyogó nap és a kék ég látványa mindenkit felvidámított. A kiindulópont most is ugyanaz volt, csak most nem a Mező-havas, hanem a Ló-havas volt a pezsgőbontás tervezett színhelye. Ugyanúgy, mint tavaly, fantasztikus szép időben haladtunk. Közben Ricsiék néhány fős csapata is csatlakozott a Kis-havas lábánál, így közel 60-an haladtunk tovább. A csúcsra eltérő időben ért fel a csapat. Az ünneplés után, nem szokatlan módon: újabb tervmódosítás. Nem ugyanazon az úton, hanem először jelzett úton a Sas-patak völgye felé vesszük az irányt. Majd ezután jelzetlen úton a Sas-patak völgyében lévő öt vízesést megnézzük, és leereszkedünk a már járt úton a kiindulópontig. A Sas-patakhoz leérni viszonylag egyszerű volt, persze eltérő időtartammal vette a társaság az akadályokat. A Sas-patak meredek emelkedője nem váltott ki mindenkiből kitörő lelkesedést, de legyűrtük ezt a szakaszt is. Jómagam egyetlen vízesést sem láttam, de megpróbáltuk. A buszhoz visszatérve kissé eltelt az idő, így a fürdőzés most kimaradt.

A célpont Erdély különleges szép természeti értéke

A helyszín most is maradt Erdély, de egy más vidékre utaztunk, a Gutin-hegységbe. Itt Erdély legszebb részeinek egyikét, a Kakastaréjt tűztük ki célként. A csapatból még senki nem járt erre, de elméletben kellően felkészültünk. A tavalyi lehetséges jelentkezési létszámot kis mértékben módosítottuk, egyből egy 55 fős buszt rendeltünk. December első napjaiban gyakorlatilag mindenki befizette az útiköltséget, ismét tele a busz. Ráadásul nemzetközi túra lett belőle, egy amerikai és egy kanadai fiatal is részese lett a Borostyán Óévbúcsúztató Túrák egyikének. Persze ez a határon való átkelést kis mértékben megnövelte, közel egy óráig nézegették a fiatalok dokumentumait. Az utazást még kis mértékben meghosszabbította az, hogy sofőrjeink nem a jól bevált módszerre, a térképre, útjelzésekre és tapasztalatokra, hanem korunk nagy találmányára a GPS-re bízták magukat. Sikerült is megérkeznünk egy földútra, ahonnan visszafordultunk. De ha nem tévedünk erre, talán sosem halljuk barátunk nagy igazmondását: "Az út kanyaroghat, de a gyomrod legyen stabil.". A Gutin-hágóba felérve a már megszokott, de a már szinte hihetetlen szerencsének köszönhető, gyönyörű idő fogadott. A csapat, már amennyire lehet, viszonylag együtt mozgott. Jól jelzett úton haladtunk először az erdőben, majd abból kiérve, szinte végig láttuk célunkat, a valóban csodálatos Kakastaréjt. Az út a Kakastaréj lábáig enyhén emelkedett, a kedvező hóviszonyok miatt jól haladtunk. Az út vége kissé meredekebb volt, de a látvány mindenkivel feledtette a fáradtságot. Pezsgőbontás, ünneplés, jókedv. Egy valami elmaradt: a visszafelé utat nem módosítottuk. Ami viszont volt: naplemente a felhő-tenger felett.

A túra legfiatalabb résztvevőjének, Gőz Marcinak alkotása

Az út albuma

Kapcsolódó albumok, beszámoló