Égett-tető / Muncelaşu

Románia, Bihar-hegység

Zsolt napi sáfrány-túra

Április van, a sáfrányok virágzásának ideje. A szokásos időtől eltérően, az április végén megrendezendő túrát Zolcsi és Sanyi miatt két héttel előrébb hoztuk. Zsigáék a múlt héten megismételték a két évvel ezelőtti Bocsásza túránkat a havasokon keresztül. Így friss információkhoz jutunk a hó állapotáról. A képeik alapján látszik, hogy a Kis-havas - Ló-havas felé futó gerincen már csak foltokban van hó, míg a Mező-havas felé vezető utat összefüggő hó borítja. Így kialakul a terv: Biharfüred - Kis-Havas - Ló-havas - Kedves-mező - Égett-tető - Lája-esés - Tricss-traccs-vízesés - Szerenád-vízesés - Illés-rét - Biharfüred. Az út 1400 és 1200 m-en fut, így talán van esélyünk, hogy látni fogunk virágzó sáfrányokat. Családom kissé megfáradt a múlt heti hétvégétől, így most újból kissé szűkre zsugorodott a túrán résztvevők száma. De hét közepére kialakul a csapat: Zsolti, Réka, Sanyi, Gabi és én.

Gabi óramű pontossággal fél 5-kor felveszi Sanyit, 3/4-re már itt is vannak értem. Én 5 percet csúsztatok, de a megbeszéltek szerint 5-re begurulunk Zsoltihoz. Itt átülünk Zsolti kocsijába és negyed hat körül irány a Bihar. Zsolti jól vezet, fél 9-re már a Jadolina hotel parkolójában állunk. Az út minőségéről most nem tudok beszélni, mert bevallom nem figyeltem, de talán vannak kátyuk most is bőven. Rövid szöszmötölés után 3/4 9-kor már el tudunk indulni.

Az időjárás-előrejelzések alapján a hétvége nem túl ideális, kevés napsütést és csapadékot jeleztek. Ettől eltérően süt a nap. Így aztán jó tempóban elindulunk a Kis-havas felé. Menetközben csapódik hozzánk egy kutya is, aki végigkíséri az utunkat. Felváltva vannak száraz és havas utak, virágokat még nem látunk. Egy óra múlva kiérünk az erdőből és a tisztáson sáfrányok ezrei kápráztatnak el. Nehéz a haladás, mert mindannyiunkat elkap a fotózási szenvedély. Kék az ég, süt a nap és itt ez a rengeteg gyönyörű virág. Ismét megérte a fáradtságot, a korán kelést. No, és persze ez még csak az eleje. Közben Bandi rám csörög, hogy van-e sáfrány, illetve van-e hó. Mit mondhatnék? Csak annyit, hogy jöjjenek nyugodtan, van mit nézni. Lassan haladunk, élvezzük a szépséget.

A Kis-havas túl oldalán azon a helyen, ahol tavaly is láttunk, tavaszi tőzikék jelennek meg. Most bimbóznak. Majd haladunk tovább. Körben a felhők gyülekeznek. Szinte minden környező csúcsot felhő takar, csak minket süt a nap - talán a Radnai-talizmán. A Ló-havas előtt nem sokkal elrendelünk egy reggelit. Még marad a kolbászomból egy kicsi, összecsomagolom és magam mellé rakom. Közben Sanyi egy különleges, cirmos példányt talál. Nem hagyhatom ki, megnézem én is. Mikor pedig megyek vissza, hallom, hogy röhögnek a fiúk. Ránézek a kutyára, a szájából folpack darabok hullnak, a kolbászom pedig eltűnt a gyomrában. Sebaj, már úgy sem volt sok. Van még szalonnám is, arra jobban vigyázok. Továbbindulunk, de Sanyi bicskája áldozat lett. Vagy az is a kutya gyomrában van, vagy még most is ott van a fűben. Visszamegy, körülnéz, de nem találja.

A Ló-havas csúcsára kimegyünk, de látjuk, hogy ez rossz irány, így korrigálunk és ÉK felé tartunk a gerincen. Itt egyre több hó jelenik meg és igen szomorkássá válik az idő is. A hó nem mély, de vizes, nem túl jó. Innentől ismeretlen a terep számunkra, de a GPS útvonal alapján jól tudunk haladni. Néhol még van egy két jelzés (kék csík) is, de az alapján nehezen lehetne tájékozódni. Sajnos a tájból keveset látunk, egyre rosszabb az idő. Közben egyre több tőzikét látunk. Dombra fel, dombról le. Várjuk a Kis-Sebes völgyét, de még messze van. Elől megyek, mutatom az utat, mintha lenne csapás, de itt jelnek már nyoma sincs. Az Égett-tető előtt elérünk egy mesebeli fenyvest. Itt már mindent hó borít, nagyon szép. Az út olyan mint idáig, szép lankás emelkedő és lejtő következik. Közben ki is lehetne menni az erdőből, megjelenik egy erdész út is. Zsolti felveszi a hótalpakat, jól halad vele. Mi megpróbáljuk követni, de süpped a hó, gátol a mozgásban. Sanyi javaslatára visszatérünk az erdőbe, ott valóban gyorsabban tudunk haladni. Messzinek tűnik az Égett-tető. Többször mondom, hogy már csak 300 m van hátra, de a harmadik-negyedik kijelentés után ez kissé hiteltelennek tűnik. Pontosan nem is tudjuk hol van ennek a csúcsnak a teteje, egy pontot kijelölünk annak (a GPS is azt jelzi, hogy ott vagyunk). Csúcsfotó és ebéd. 6 és fél óra telt el idáig, ráérős tempóban.

Az étkezést a jeges eső szakítja meg, így megyünk tovább. Egy kicsit kavarunk, déli helyett északi irányba haladunk, továbbemelkedünk egy sziklásabb részre. Talán most vagyunk a csúcson? Észlelem, hogy rossz irányba megyünk, és egy hátraarccal korrigáljuk tévedésem. Ezután hamar megtaláljuk a lefelé vezető völgyet, most már nem hibázhatunk. Igaz a tervben nem volt benne, de ha már erre van a Miss-vízesés, akkor bevesszük ezt is a programba. A patak mentén egyre több új virág jelenik meg: acsalapu, mocsári gólyahír. Majd egyre több víz lesz a patakban, szép, apró vízesés keletkeznek. Majd még több tőzike kíséri utunk. Nagyon szép ez a völgy! Aztán egy újabb virág, melynek nevét múlt héten tanultuk meg: ikrás fogasír. A patak egyre sziklásabb terepen halad, majd elérjük a vízesés tetejét. Jobb oldalon haladunk, és látjuk, hogy ez igen szép zuhatag lehet. Ereszkedés közben az úton foltos szalamandrák is kószálnak. Csak ámulunk-bámulunk, ahogyan egyre jobban kibontakozik a vízesés. Igen impozáns. 8 és fél órája vagyunk úton, de nem érezzük magunkat fáradtnak. Már elég gyengék a fényviszonyok is, de folyamatosan fotózunk. Magával ragad a látvány.

A patak mentén lefelé haladva egy helyen óriás méretű acsalapukat látunk, de nem állunk meg, mert nem messze tőle igen nagy virágú tőzike-bokrokat veszünk észre. A vízcseppes szirmai igen szépek! Majd lefelé haladva egyre több példányt látunk, egy helyen az úttól felfelé, kissé jobbra egy kisebb "tőzike-rétre" bukkanunk. Csak csodálkozni és csodálni tudjuk. Nagyon szép befejezés. Itt már tudjuk, hogy módosítani fogjuk az utunk. Eltelt az idő is, és minden volt ezen a túrán is. Negyed hét körül érjük el a Jád-völgyét, kicsit több mint 18 km-t tettünk meg idáig. Innen még 5 km Biharfüred a dózerúton. Ezt már senki nem kívánja. Én jó formában vagyok, így aztán egy jó feszített tempót diktálok. Végül negyed 8-ra, indulás után 10 és fél óra múlva érek vissza a kocsihoz, és a többiek is pár percen belül befutnak.

Átöltözünk - jól jön a váltóruha, váltócipő - és betérünk a hotelbe egy kis meleg folyadékot inni, ami azért kiegészül egy kis sörrel is. Felvetem egy csorbaleves elfogyasztásának gondolatát is, amit a többiek támogatnak. Nagyon jól esik mindenkinek, és nem is mérik drágán.

Majd 8 körül beülünk a kocsiba, Sanyival remegünk, mint a kocsonya, de aztán felengedünk. Zsolti pedig rendesen nyomja a gázpedált. 11-re már Zsolti háza előtt vagyunk. Gabi ezután hazaszállít bennünket, így még éjfél előtt be is bújhatok az ágyba. Köszönjük a vezetést fiúk! Ismét egy szép túrával lettünk gazdagabbak.

A megtett út

Az út albuma